Századok – 1939
Értekezések - MÁLYUSZ ELEMÉR: A középkori magyar nemzetiségi politika (3 térképvázlattal) - 385
394 mályusz ele mér csapással befejeződött, holott északra kerülve, mint a keleti porosz területek krisztianizálásával, megszervezésével és germanizálásával bebizonyította, a németség érdekében valóban küldetésszerű munkát végzett el. A különbség kétségtelenül jellemző a szláv államalakulatokra és Magyarországra. Azok megtörtek a lovagrend markában, ez ellenben eltávolította őt, mikor meggyőződött, hogy nem hajlandó ígéreteit és fogadkozásait megtartani. De éppen ezért lehetetlen feltételezni, mintha a magy ar királyságot gyengesége kényszerítette volna egv évvel k orábban az erdélyi szászokkal szemben engedékenységr e s nemzetiségi politikája m egváltoztatására . A szászokra sokkaí kevésbbé volt szüksége honvédelmi szempontból, mint a lovagokra s így könnyen tudta volna őket nélkülözni, ha megkísérelték volna, hogy államhűségüket feltételekhez kössék. Az elhajlás-a-politika, rpg j irányától nem a nemzet iségek elhatá rozás ábó l k övetkezett be. Okai egyesegyed ül az állam lényegében rejlettek. Amikor a nagybirtok "a XIII. században rohamosan, sőt egyre gTürgutÓ üTemben~~lnegiiövekedeíi, birtokosait pedig az állam sorsának irányítói közé emelte, a király nak nemcsak a hatalma korlátozódott, hanem birtokállomán ya is összezsugorodott. Nagy kiterjedésű várbirtokok, egész ispansagok máról-holnapra eltűntek, magánuradalmakká változtak, mások pedig felaprózódtak a katonáskodók között. A földdel együtt kisiklott azonban a kir ály kezéből a r ajta letet felajánlotta a pápának s így a szentszék közvetlen fennhatósága alá helyezkedve, a magyar állam felsőbbségét próbálta elhárítani. (Hóman B. (—Szekfü Gy.) : Magyar történet, Budapest 1935, I. k. 448. 1.) A közelmúltban Fr. Schuster (Die Ursache der Vertreibung des deutschen Ritterordens aus dem Burzenlande. Siebenbürgische Vierteljahrsschrift 1938, 47. s köv. 1.) meggyőzően igazolta, hogy az ,,in ius et proprietatem apostolice sedis", ,,in ius et proprietatem beati Petri" fogadás és a pápai ígéret, hogy a Barcaság „sub speciali apostolice sedis protectione et defensione" marad, nem jelent államjogi kapcsolatot. A XII—XIII. sz.-ban ugyanis igen gyakori eset, hogy a pápa egyes kolostorokat kitüntetésképen kivett a megyéspüspök joghatósága alól s közvetlenül a szentszék alá rendelte, mintegy saját, pápai egyházaivá tette őket. A példák, amelyeket Schuster a külföldi gyakorlatból felemlít, igazolják fejtegetése helyességét, sajnáljuk azonban, hogy nem a közelebbi magyarországi viszonyokat vette párhuzamához alapul. (Pl. a bencés monostorok és a székesfehérvári káptalan ily kiváltságos helyzetére vonatkoznak : Pannonhalmi rendtörténet í. k. 606. 1., Monumenta Romana episcopatus Vesprimiensis I. k. 2., 19., 81. 1. stb.) Mivel a lovagrendnek a kiváltsága is a püspöki joghatóságtól biztosított mentességet, természetesen elesik a feltevés, mintha a pápaság kész lett volna megbontani Magyarország területi egységét.
