Századok – 1939

Értekezések - MÁLYUSZ ELEMÉR: A középkori magyar nemzetiségi politika (3 térképvázlattal) - 385

a középkori magyar nemzetiségi politika 4091 nem egészen ingyen" lágyult az el.1

De n

em hiányoznak oly magyarázatok sem, amelyek,

_ mit sem törődve "a magyar állam szervezetének s a királyi hatalomnak a súlyával, a nemzetiségek törekvéseinek eredményéül tünt

etik fel az oly annyira kedvező fordulatot. Mint ahogyan a szász történetfelfogás legújabb körvonalozói teszik, akik az őshazából hozott népjognak a csodás érvényesülését látják multjukban s ilyen okoskodással támasztják alá elgondolásukat : A szászok egyáltalán el sem jöttek volna Németországból, ha nem biztosítják számukra azt a törzsi jogot, amely hazájukban érvényesült ; mint mindenütt szívesen látott telepesek, keresztül tudták vinni akaratukat, mint közösségek pedig népi joguk letéteményesei lettek.2 Bizonyára nincs szükség arra, hogy a királyi hatalom túlsúlyát hangoztassuk s mintegy mérlegre vetve, rámutassunk, hányszor volt erősebb, mint bármelyik nemzetiség. De talán mégsem egészen felesleges eloszlatni a hiedelmet, mintha az Árpádok államának tekintélyét és épségét fenyegetőleg lehetett volna függővé tenni bármelyik nemzetiség jóindulatától, igényei kielégítésétől. A német lovagrend példájára hivatkozhatunk. Ez 1211-ben a Barcaságban földhöz jutva, kétségtelenül jelentős erőgyarapodás volt az ország számára. Brassó-és a körülötte gyors egymásutánban keletkező német falvak tanúsága szerint új lakosságot hozott, a határvédő rendszerben lezárta a Székelyföld és a fogarasi vidék közt tátongó ürt s mint a Duna felé délre irányuló sikeres terjeszkedésével igazolta, képes lett volna a védővonalat az országhatáron túlra helyezni. Bármily nagy haszna volt azonban a magyar államnak a lovagrend katonai erejéből és rendszeres telepítő tevékenységéből, 11. Endre, midőn látta, hogy a túlkapásokat türelmesen elnéző, megbocsátó politikája csak újabb követelésekre és hatalmaskodásokra bátorítja védenceit, ellenük fordult s 1225-ben fegyveres mérkőzésben megmutatta nekik hatalmát3. A rend magyarországi szereplése így egyetlen 1 Marczali H. : Magyarország története az Árpádok korában (Millenáris tört. II. k. Budapest 1896), 512v

s köv. 1., 426., 411. 1. ; Pauler Gy. : A magyar nemzet története az Árpádházi királyok alatt (Budapest 1899), II. k. 92. 1. 2 F. Müller-Langenthal : Die geschichtlichen Rechtsgrundlagen der „Sächsischen Nationsuniversität" in Siebenbürgen und ihres Vermögens. Ein Beispiel volksrechtlicher Entfaltung und Geschichtsmächtigkeit. Südostdeutsche Forschungen (hrsg. v. F. Val j avec) III. (1938) 49. 1. 3 Történetirodalmunkban általános a nézet, hogy a rend azzal vonta magára II. Endre neheztelését, hogy a gondjaira bízott terű-