Századok – 1939
Értekezések - MÁLYUSZ ELEMÉR: A középkori magyar nemzetiségi politika (3 térképvázlattal) - 385
392 mályusz ele mér eső földjeiket, hogy azokat azután a jövevények rendelkezésére bocsáthassá.1 AJyíno]<s a jászok tehát összefüggő területhez jutottak, s bár kis töredékeik üársba, Nyitrába is elkerültek,2 korántsem tagolódtak úgy fel s szóródtak szét, mint valamennyi, korábban Magyarországra került keleti népelem. Sőt az oláhok tö mörítésére is törté nt^ kísérlet, mint arról III. Endre 1293-i rendelete tanúskodik.3^ Tvsz eijuF a király meghagyta, hogy az oláhokat, bármely nemesi vagy egyéb birtoko n é ljenek, akár erőszakkal is vigv ék~az ő Székes nevű uradalmába. Mellékes, hogy a parancsot vegrehajtották-e, lényegesebb, hogy a terv megvalósítása egyáltalán nem kívánta volna tömegek átk öltöztetését. Korántsem azért, mintha a király elnézést tanúsítva, az oláhság nagyobb részéről hajlandó lett volna lemondani. Csak egy kivételről van ugyanis tudomásunk, a gyulafehérvári káptalan javára tett azon kedvezményről, hogy ő megtarthatja azt a 60 háznépnyi oláhságot, amelyet számára már IV. László engedélyezett. Népvándorlás jellegét egyszerűen azért nem öltötte volna magára az oláhok tömörítésé, mivel az Erdélyben szétszórtan élők összefogva — a király tudomása szeiint — csak annyian voltak, amennyi befogadására egyetlen uradalom, a fehérmegyei Székes birtok elegendő. Ha azonban a terv nem is valósult meg, az nem hirtelen elhatározás gyorsan elmerülő bizonyítéka. Az erdélyi és szepesi szászok s a jászkúnok példája mellé állítva, túlzás nélkül tekinthetjük a királyi hatalom megváltozott magatartására jellemzőnek, a nemzetiségi politika új irányának bizonyítékául. Az okokat, a melyek a királyságot az eg yes nem^t 1 '""gekkel szembena~v azolt álláspont elfoglalására késztették, történetírásunkxcgöta iparkodik- iiíegáll ajuULtiL·, A jaszkúnokkal kapcsolatban kiemelte, hogy a tatáro któl "elp uszt ított Altölc iet neptelensc ge egyenesen predesztinálta arra, hogya^giszokasaikhöz ragaszkodó ku nok hazájává legyen, az erdélyi szászok privilégiuma mögött meg a kornak a szabadsá^-ntánL-áhítozásaty ~ Ή. Endre jó szívét kereste, sokat sejttetőleg hozzátéve azonban, hogy „alkalmasint 1 Az 1279-i kún privilégiumban IV. László kiemeli, hogy a kúnok udvarnoki, nemesi és várjobbágyi földeket kaptak. (Marezali : Enchiridion, 180. 1.) 2 Gyárfás I. : A jász-kúnok története (Kecskemét 1873), II. k. 304. s köv. 1. 3 Wenzel, V. k. 82. 1.
