Századok – 1939
Értekezések - MÁLYUSZ ELEMÉR: A középkori magyar nemzetiségi politika (3 térképvázlattal) - 385
a középkori magyar nemzetiségi politika 4091 katonai szolgálatukat a királyi privilégium sommásan állapítja meg — azt évi 300 ezüst márkában, ezt 50 lándzsás kiállításában — s így terheiket belátásuk szerint oszthatják fel egymás között. Bármily jelentősek ezek a jogok, nem biztosítottak szabadabb mozgást a szepesieknek, mint az Andreanum az erdélyi szászoknak" Csak látszólag volt ugyanis különbség helyzetükben, s a látszat oka egyedül az 1271-i oklevélnek részletezőbb fogalmazása. Mert ha egymás mellé állítjuk a két német tömb szervezetét, eltérést csak az elnevezésekben találunk, nem pedig a lényegben. A szebeni és a szepesi ispán állásának azonosságát bizonyára felesleges hangsúlyozni, rá kell azonban mutatnunk, hogy az utóbbi sem mindig személyesen vett részt a lőcsei ítélethozatalokon, hanem helyettesét, az udvarispánt küldte ki. 1 Ez pedig éppen úgy familiárisa, mint a szebeni ispán által az egyes kerületek élére állított officiális. Azok tehát, akik mellé a szászok képviselői kerültek, nem a központi hatalom által közvetlenül kinevezett elöljárók. Nincs különbség azonban a választott bírák közt sem. Igaz, a Szepességben csak egy van, míg Erdélyben annyi, ahány kerület, az eltérést azonban Szeben vidékének lényegesen nagyobb kiterjedése indokolta. Itt az ispán egyetlen helyettese nem láthatta volna el feladatát, szükséges volt tehát többet küldeni ki, ami azután ugyanannyi szász megbízott választását tette szükségessé. Igaz, a Szepességben comesnek hívják a szász bírót, ez a megjelölés azonban Erdélyben sem szokatlan. Itt iudex terrestris és comes elnevezés váltakozik, aminthogy az 1271-i kiváltságlevél meg iudexnek is mondja a szepesi comest, akit a XIV. század elején még comes terrestris elnevezéssel is illettek. Végül pedig vitán felül áll, hogy mindkét helyen a királyi hatalom képviselőinek a szava volt a döntő. Ha a XIII. század a korábban- mozaik szerűen letelepített szászság számára a tömörítést s jogi egységbe foglalást jelentette, az együttmaraűás,,feltételeit"meg fokozottabb mértékben és eleve bizto sította ú j bev ándorlók részére-. A knnökáFfehát I V^Bcla lehetőleg egy tö megben igyekezett földhöz juttatn i a Duj^-Tisza. közén s a. két, fnlyó mentén. Bár a terület kijelölésénél kétségtelenül közrejátszott a régi lakosság csekély száma, ez csak megkönnyítette a királyi hatalom helyzetét, mert még későbh is elég gondja volt, amíg elcserélgette a régi birtokosokkal a kún telepesek közé 1 Fejér, VIII/2. 59. 1. Még inkább így volt, ha a szepesi ispánságon kívül más, országos méltóságot is viselt.
