Századok – 1939

Értekezések - HAJNAL ISTVÁN: Történelem és szociológia - 1

28 HAJNAL· ISTVÁN forma ettől, egészen semleges, bármiféle természetű élményt is kifejezhet ugyanazon eljárásmódokkal. Élményt akar megragadni, kifejezni, maga elé állítani, s a formábarögzítés által újra s újra felidézhetően megtartani a maga számára, — de ugyanazon „eljárásmóddal" kifejezheti a legkülönbözőbb élményfajtákat is. Maga a forma csak akkor „kifejező", ha lehetőleg megtartja önkéntelen pszichofizikai eredetének vonásait. A nyelvképződésben is sok a nyoma ennek ; „én", „ich", „ego" : a levegő beszívásával a magam belsejét jelzem ; „te", „du", „tu" : a levegőt rálököm a szembenálló másikra. De csak ily alapon van közösség élménytartalom és forma· között, egyébként az „én" szó sokfélekép megélt „önmagamat" jelezhet. A forma módot ad az élmény tárgyi kapcsolódására, ez a funkciója ; a tartalom, a fogalom változatos értelemmel jelentkezhetik. Itt már azonban eljutottunk a „szociális" objektívációkig. Ember s ember kifejezésmozgások útján kezdi megérteni egymást, pszichofizikai természetük közössége alapján. Egyelőre csak magukról a formákról szóljunk, s még ne keletkezésük alkotófolyamatairól. A mozdulatokból, köztük a hangokból is, „érthető", „konvencionális" jelek keletkeznek, a szubjektív kifejeződésektől mind függetlenebb eljárásmódokkal. Tehát formák, szavak, amelyeknek külső megjelenéséből magából semmit sem lehet az egyéni élményre következtetni. Néha — mondja Frey er, — még azt sem jelzik önmagukban, hogy közlés a rendeltetésük. Nincs bennük semmi velük együttlétező „Sinngehalt". Esetleg még a személyes mozdulatban való kifejeződésnél sem : egyes népek fejüket rázva mondanak „igent". A szavak lehetnek üres hangcsoportok, nemcsak az idegennyelvű, hanem a gyermek számára is ; sőt egyes szavak, népiesek vagy szakszerűek, a legintelligensebb fő számára is. Hasonló üres formák lehetnek eszközök is, akár primitívek, akár szakszerűek, a be nem avatottak számára. Nem a formákban leledzik a tartalom, hanem valami más módon kerül az újra s újra beléjük. A filozófia szerint „megélés", „megértő utánaalkotás" által. Helyes ; a szubjektum fokozatosan közeledik, a psziché objektivációs rétegein át kíizködve, a megértés felé. Itt azonban már határozottan követeli jogát a szociológia. A psziché objektivációs fokozatai, mihelyt nem egyszerűen csak kifejezésmozgásokról van szó, csakis „szociális eredetűek" lehetnek. Belsőleg keressük a kapcsolódást már készenlevő szociális kifejezésformákhoz, hogy már ismert, megértett, „megélt" tartalmuk által egyre feljebb