Századok – 1939

Szemle - Tenk Béla: A vízszabályozások Tolna vármegyében a XVIII. században. Ism.: Vácz Elemér 375

szemle 375 szerzése előtt (városi ügyész Pécsett 1742-ben !). A harmadik, a tanulmány határain messze átnyúló kérdés a főkegyúri jog értelmezése. B., sajnos, csak általánosságban hivatkozik a „bécsi udvar", a „bécsi körök" felfogására, amely szerint a király a püspöki várost felszabadíthatja, ha megfelelő pénzbeli kárpótlást, vagy hasonló értékű ingatlant juttat a püspöknek ; ez ugyanis csak haszonélvezője a javadalomnak és az egyházi vagyonnak sem állaga, hanem jövedelme kell, hogy sértetlenül maradjon. Ezt a felfogást a kormányszékek és a kérvényező város is támogatják, hol a korlátlan királyi hatalom, hol a magyar főkegyúri jog alapján. Ezzel szemben Klimó püspök és a római szentszék lehetetlennek tartja a földesúri joghatóság pótlását anyagi eszközökkel, ennélfogva a felszabadítást is az egyház százados jogainak sérelme nélkül. Érdekes, hogy ez Róma megkérdezése és ellenzése dacára is megtörténik, mert a királynő így akarja ! A főkegyúri jog és vagyonjogi vonatkozásainak vitája megérdemelné az iratok szószerint közlését az Eckhart Ferenc munkásságából már ismert személyi vonatkozások (A püspöki székek és káptalani javadalmak betöltése Mária Terézia korától 1918-ig, Budapest 1935) kiegészítésére. B. feladata nem foglalta magában ennek a kérdésnek vizsgálatát, de gyanítjuk, hogy nem is hatolt az általánosabb fogalmak mélyére (jurisdictio, peculium, dicasterium bizonytalan, ködös használata, a magyar egyház összetevőkre bontása : 6., 18., 35., 57. 1.) ; majdnem egyetlen közölt latin szövegét is hibásan fordítja (44. 1.). S ahol annyi kérdés van érintve, mint a Péccsel kapcsolatos rendeletekben, a tárgymutató nélkülözhetetlen lett volna a további kutatás megkönnyítésére. Bónis György. Tenk Béla : A vízszabályozások Tolna vármegyében a XVIII. században. Pécs 1936. 8° 53 1., 1 térkő]). - A vízszabályozások és hajózható csatorna-építések kérdése Magyarországon a merkantilizmus eszméinek terjedésével, a felvilágosodott abszolutizmus gazdaságpolitikája nyomán a XVIII. sz.-ban lépett előtérbe. Az ebből az időből való szépszámú terv és kísérlet nagyrészt még feldolgozásra vár. Igaz, hogy legnagyobb részük nem valósult meg, de tüzetes megismerésük mégis fontos lenne, mert már felvetődésük is bepillantást enged gazdasági életünk forradalmi jellegű átalakulásába. A rendi társadalom, amint azt T. is megállapítja, nem tudott mit kezdeni ezekkel a tervekkel és javaslatokkal, teljesen tanácstalanul állott velük szemben. A vízszabályozások, hajózható csatornák hiányát a lakosság széles rétegei, teliát elsősorban a jobbágyság és polgárság érezték, ezek a rétegek azonban ebben a korban még nem kezdeményezhették ilyen nagyarányú tervek keresztülvitelét. Csak a XVIII. sz.-ban megváltozott helyzet, az állam új gazdaságpolitikája és a mind jobban jelentkező földhiány hívta fel ezekre a kérdésekre a figyelmet és segítette egyik-másik tervet a megvalósuláshoz. Ε XVIII. sz.-i magyarországi vízszabályozások és csatornatervek megismerése felé jelentős lépés T. folytatásra váró munkája. Tárgya a Sárvíz, a Sió és a Kapós szabályozásának kérdése. Összefoglaló történeti visszapillantásban vázolja a szabályozásokra vonatkozó korábbi kísérleteket, megrajzolja a XVII—XVIII. sz.-i gazdaságpolitika irányait, majd részletesen tárgyalja a szabályozás történetét és munkálatait. A Sárvíz szabályozási és csatornázási terveit Böhm Ferenc tatai mérnök, a Sió és Kapós hasonló munkálatáét Krieger Sámuel soproni mérnök dolgozta ki. A Sió és a Kapós szabályozásának és hajózhatóvá tételének megvalósítására a XVIII. sz.-ban már nem kerülhetett sor, mert az előfeltétel, a Sárvíz lecsapolása is csak a XIX.