Századok – 1939

Értekezések - HAJNAL ISTVÁN: Történelem és szociológia - 1

24 HAJNAL· ISTVÁN A kultúregészek — fejezi be Freyer — az objektív szellem szférájának valódi egységei. Ez egész azonban, mint Dilthey kifejtette, „kultúrszisztémákra" tárul ki, az ember pszichofizikai természetének megfelelően. Munkamegosztó együttműködés következményeként minden kultúrszisztéma valamely lényeges, homogén teljesítményt végez ; csak valamennyi együtt : az élet teljessége. Mítosz, kultusz, szokás, nyelv, gazdaságforma : az objektivációs processzusok ezek mindegyikében valamely egységes, jellegzetes formula szerint mennek végbe. Az élet és a cselekvés kiformált módjai ezek. Valamiként második rétegként ezek fölött : a művészet, tudomány, jog kultúrszisztémái. Az élő emberségtől már elváltak, fölötte szabadon lebegő gyűrűvé zárulnak össze. Végül pedig, mint harmadik képződés-princípium, ,,az állam'1 sorakozik az előbbiekhez. Freyer műve kifejezetten kultúrfilozófiának vallja, magát, nem pedig szociológiának. De az a filozófia ez, ami nagyjából kétségtelenül úrrá lett az utolsó évtizedekben a német szociológián és történelmen egyaránt, s ezzel a magyar tudományosságban is erős mozgalmaknak okozójává. A régibb német idealisztikus filozófia modern továbbképzése, igen erősen fejlett érzékkel a történeti s társadalmi valóságok iránt. A konkrétumokra vágyó szociológia és história azonban csak egyoldalú kielégülést találhat ez elméleti megalapozásban : ami a dolgok pszichológiai-filozófiai megértését illeti. A társadalomfejlődés konkrétumainak nyomon követésére nem talál benne valóban alkalmazható módszereket. Nehéz vitába szállani egy tudományos iránnyal, amely óriási felkészültséggel, finom biztossággal dolgozik és sajátos szempontjaiból nézve valóban nagyszerű eredményekkel dicsekedhetik. De hiába, a szociológia és a történelem számára idegen tudományról van szó, idegen módszerekről. Az „objektív szellem" filozófiai koncepció. A forma és az élménytartalom egy egységben működik benne. Ennélfogva a formában viselt élmény, érzés és gondolat, vinné a fejlődést, kölcsönhatásban az eleven aktuális élettel. Végeredményképen objektív eszmék és szubjektív lelkiségek a társadalmi mozgalomnak szereplői. Igaz, hogy az elmélet megfogalmazása mély és körültekintő. Az „objektív szellem" nem az egyéni psziché egy kiszakadt része, nem teljes lelki realitást képvisel, hanem annak csak tárgyi oldalát. Benne a szubjektív élet nem ismer rá mindenképen önmagára ; nem a megértésnek lélek-