Századok – 1939

Értekezések - HAJNAL ISTVÁN: Történelem és szociológia - 1

TÖLTTÉNELEM ÉS SZOCIOLÓGIA 23 talom bele játszásával is ; a szubjektív és az objektív szellem komplikált szövedéke. Mégis egység, a típus, az individualitás értelmében. A kultúrákat tehát a típusnak, az individualitásnak logikájával kell kezelnünk. Minden gondolkodás alkot magában ily típusfogalmakat, de a filozófia még nem alakította ki ezek logikáját. Egyelőre csak példák, párhuzamok, képek segítségével dolgozhatunk. Az emberi ,,individuum"-ban kiérzünk valami spontán centrumot, originális erőpontot, amiből kifelé az egyéniség minden oldala-része megelevenedik előttünk. Az egyén minden sajátosságaiban ez a centrális erőpont működik, amiben minden benn van, csak kitárul az életnyilvánulásokban. Valami strukturális egység van az egyénben, képzőerejű centrummal. Az „objektív szellem" : nem egyéni-lelki „individualitás". Csak párhuzamba állítható az emberi individualitással. Van valami egységes „képzőcentrum" benne, ami hat minden részében : a „Sinngehalt", ami a kultúregységet hordja. Egy színműnek például egészen más a Sinngehaltja, mint a gazdasági rendszernek, ugyanazon kultúrában. S mégis kell, hogy valami azonos egységpont hasson végeredményképen mindkettőben. Valami közös tartalom, amit az objektiváció különböző irányban alkalmazott. A szellemi individualitás egységpontját sohasem lehet önmagában megragadni, csak nyilvánulásaiban. Nem absztrakt fogalom, hanem „struktúrformula" által. Jelölhetni Kant „apriori" fogalmával : a valóságot lehetővé tevő, spontán belső képzőcentrum értelmében. A kultúra egységpontja : „világnézeti apriori". „Az emberség alapmagatartása." Az emberség a maga lényének totalitásában egy „jelentményt" hord s ezt objektiválja. Az emberségben az élet örök problémáinak valami jellegzetes módon való megoldása jelentkezik, maga az emberség a megélt válasz reájuk. Valami ős-döntés történt meg benne ; minden további csak kitárulása ennek a , ,típus-embernek". Az „alapmagatartás" leírása : már nem a filozófia, hanem a história feladata. Az abszolút egyszerűt kell a lehető legteljesebb tartalomból szemléletessé tenni. A kultúra egész világát kell, megértve, visszahelyezni egy organikus alkotóerő csiraszerű eredetére. Metódusokat felülmúló historikus-művészi új raalkotással. Valamely kultúra értelme : az emberi tartalomnak egy legmélyebb egysége. Ez emberség legmélyebb változásai mozgatják a kulturált Föld történetét.