Századok – 1939

Értekezések - HAJNAL ISTVÁN: Történelem és szociológia - 1

22 HAJNAL· ISTVÁN aktivitása megbontja a forma Sinngehaltját, olyasmit kényszerít beléje, ami nem odavaló. Lehet az is, hogy csak mintegy „kiüríti értelméből" a formát, csak felületes tartalmaiban él az aztán tovább. Mint pl. egyszerű szórakoztató mese lett az ősi állatmeséből, amelyben egykor bennvolt a totemember egész világnézete. Sok ilyen forma él közöttünk, már csak játékos szükségletként, viszonylag már csupasz matériává válva. Az objektivált Sinngehalt annál képesebb új értelmek felvételére, minél mélyebben vette fel az „örök emberit" magába. Például az ősi totemizmus, az antik vagy a keresztény kultúra egyes formái évezredeken át új s új Sinngehaltokat tudtak magukbafogadni ; az általános emberinek erős és mély kiformálásai voltak. Egyébként győzhet a csupasz forma is, ha az élet alkotóereje gyönge annak szétrombolására. A kultúra tehát nem technikai jellegű dolog. Hanem az életnek alkotó útja, vissza önmagához. Az ember benne önmagából a legmélyebbet teszi valósággá. Nem állandó tény, hanem állandó követelmény. Az élet élvezi az önmagából formává-lettnek értelmét, mint saját gazdagodását : mintegy az örökkévalóval játszik. Minden kultúra, összességében — fejtegeti tovább Frey er — nemcsak egységesség, hanem egység. Sajáttörvényű, valóságos Egész. Egységes Sinngehalt-ja : az egységes világnézet. Oly „Sinngehaltok" szisztémája, amelyek teljes, örökérvényű objektív formákká váltak. Ezek mellett lehetnek az egyes részekre, például a kultúrában részes egyes népekre jellemzőek sajátos kifejezés-vonások, a nép csak a szerkezet által tartozik a kultúregységhez, amely szerkezet a teljesérvényűen objektivált Sinngehaltokból épült fel. Nem „stílusról" van szó itten, hanem tartalomról is ; a kultúra formaszisztémája individuálisan tárgyias Sinngehaltot „jelent". A kutúrfilozófia előfeltételként veszi, hogy van „objektív szellem", s az objektív-szellemi világ princípiumaival foglalkozik. Tényként veszi, hogy az élet egy objektív Sinngehalt-ot hordhat magában, s hogy saját aktualitásaiból objektiválhatja azt. Számára tény a kultúregész objektivációs-szisztémáinak végső egysége. A további kérdés, hogy miként gyökerezik valami ,,apriori"-ban ez az egység, már a metafizikára tartozik. A kultúra tehát : individuális egység. A formák megértésének ezerszeres körforgása, az egyénekből kiindulva, sok részleges vagy átértelmezett megértés, heterogén tar-