Századok – 1939

Értekezések - HAJNAL ISTVÁN: Történelem és szociológia - 1

20 HAJNAL· ISTVÁN lelki rétegekből, mint az egyszerű racionális kapcsolódások ; az alkotó ember titka mélyen rejlik. Ez az egyéni alkotás pszichológiája. Miként megy azonban végbe a szociális alkotás ? A régebbi német idealizmus szerint : valami szociális lelkiség vetíti ki a maga általánosérvényű értékeit az objektív szellem világába. Ma azonban már tudjuk, hogy a népből nem tör elő valami egységes alkotóerő. Ami működik, az : valami lelkiség, szociális szituációban. Az aktus mindig az egyénből indul ki ; de a közösségben élő egyénekben valamiként mégis más aktusok, mint az egyéni pszichében, más kvalitásokkal. Ha ketten ugyanazt csinálják, másként csinálják, mint külön-külön. Az együttes menetelés más, mint a külön-külön gyaloglás. Ilyenkor egymást feltételező, követelő, kiegészítő, eggyé szövődő aktusok keletkeznek. Nem egyszerű imitáció ez, mint Tarde véli. Minden egyén a közösség által alakított feszültséget vetíti ki az objektív világba ; s amit végül az egyén alkot, az a többi számára a megértés objektumává lesz, sokhangú felelet hangzik fel rá. Specifikusan „szociális alkotás" : ha nem az egyén viszi teljes objektivációra az aktust, hanem félgyártmányként megy az kézről-kézre, mindenki megérti, de saját lelki struktúrája szerint alkotóan is járul hozzá, a fél-alkotás szinte felhívja őket erre, lehetőséget ad új feszültségekre. Az alkotás lelki bázisa tehát méginkább kiszélesedik, a kölcsönjáték méginkább elmélyíti s erősíti. így kezelhet a szocialitás kész objektivációkat- is kiindulásként új alkotásokra. „Mindenki, aki az eke szarvát egyszer megfogta, valamiként már tovább is alkot rajta." Az objektiváció mintegy állandóan benne marad az élet körforgásában, nem kell az új alkotáshoz valódi teremtő erő, szinte folyékonyan megy át a régi az újba. Vannak „sűrűbb", nagyobb alkotóerejű pontok a közösségben, egyének vagy csoportok intenzívebb szerepe ; de ezek szerepe is belefonódott a szociális alkotóprocesszusba. Az egyén a társadalomban nem egyszerű atom, hanem sajátos belső kvalitásaival a szociális alkotás aktív részese. Nép : nem valami mithikus egység-szubjektum, hanem összefogó lelkisége mindannak, ami tagjainak lelki struktúrájában az élet s alkotás összefüggése. Például a nyelv : objektivációja mindannak, ami a népben „gondolkodás". A kollektív objektivációk „Sinngehalt"-ja más, mint az egyénieké; de nem alacsonyabb, nem „átlag", hanem más kvalitású. Frey er gondolatmenete tulaj donképen csak ezzel tér át a pszichológiairól a szociológiaira —- ami azonban mindinkább