Századok – 1939

Értekezések - HAJNAL ISTVÁN: Történelem és szociológia - 1

18 HAJNAL· ISTVÁN akkor, ha ez „ideák" valamiként mégis képződményekként élnek, formák „Sinngehalt"-jaivá válnak, úgy, hogy az emberi élményaktusok mindig reájuktalálhassanak, s realizálhassák őket. „Képlet", „eszköz", „jel", „szociális forma", „képzés" : ezek az objektív szellem megjelenéseinek főbb formái. „Képlet" : mindaz, ami önmagáért a kifejeződésért állítja elénk az élményt, mint pl. a műalkotás. „Eszköz" : ami egy céltudatos folyamat valamely részletének végrehajtásában segédkezik. „Jel" : célja a közlés. — „Szociális forma" : pszichofizikai események óriásrendszere, azaz mindig mozgalmas sokszerű emberközti viszonyulás. „Sinngehalt"-ja : csak maga a tiszta szociális viszonyulás. De nem maga a viszonyulás lelki élménye objektiválódik benne, hanem csak a kapcsolódás módja. Élő emberek örökké változó egybeliangzódása, objektivált módok közvetítésével. „Genetikusan tulajdonképen az objektív szellem minden formája az emberi közösségéletből származik, s ennyiben mindegyiknek alapja a szociális szituáció." — „Képzés" : a test s a lelkület organikus kialakítása, hogy az objektivációkat bensőleg használhassa. Maga a pszichofizikai személy lesz így formává, Sinngehalt hordozójává a Sinngehalt azonban maga a személyes élet. A „képzés" a „szociális formával" együtt, s még inkább, mint ez, „határesete" az „objektív szellem" jelentkezésének ; az eleven szubjektum és az objektív forma mozgalmas kölcsönössége. Mi a szerepe tehát már most az „objektív szellem"-nek az emberek között ? Nem teljes lelki realitásokat képvisel, hanem csak azoknak tárgyi oldalát. „Szellemmel töltött matériák." Csak „záródarabok" az életről-életre járó körforgásban. Végeredményképen : az élet „eszközei". Nem teljes lelki élethullám ömlik át általuk egyik lélekből a másikba, hanem csak egy darab szellemtől töltött matéria. Lehet, hogy az egyéni lélek bekapcsolódása az objektív szellembe egyáltalán nem is sikerül. Talán még azt sem érti meg, hogy közlésformával van dolga. Nem a megértésnek lélektana alapján történik ez a bekapcsolódás, hanem a kultúrához tartozóság lélektanának alapján. Valamiként képesség kell ahhoz, hogy az objektiváció tartalmát magunkban újra kialakítsuk ; az objektiváció csupán segít ebben, mintát ad, s ezzel szinte mágikusan vonzza lelki aktusainkat. Ez az objektív szellem ökonómiai funkciója az emberi történet nagy háztartásában.