Századok – 1939

Értekezések - HAJNAL ISTVÁN: Történelem és szociológia - 1

TÖLTTÉNELEM ÉS SZOCIOLÓGIA 17 Tehát szubjektíve többféle fokozata van, „pszichikai rétege", a folyamatnak, az önkéntelen pszichofizikai kifejeződéstől a teljesen elvált, önálló szerepre indult objektivációig. Ily módon a legkülönbözőbb formákban jelentkező „objektív szellemekről" beszélhetünk : nyelv, irodalom, épület, szokás, tudomány, állam stb. Az objektivációk által a „Sinngehaltok" önmaguk közt, a maguk törvényszerűségei szerint, kapcsolatba juthatnak egymással. Ha teoretikusan fogjuk fel őket : a megismerés, a tudomány világa áll előttünk összefüggéseikben. Ha vallásos lelki magatartással : a vallás világa. Tehát ugyanazon objektivációkat beállíthatja a mi belsőnk, mint akár az érzelmi, akár a szellemi, akár az anyagi „világ" tárgyait, valami „ideává fordulás" által. Sajáttörvényű világok objektivációi keletkeznek így. „Mindegyik ily összefüggés a maga külön nyelvén mondja ki az egész világanyagot." De azért minden objektiváció magán visel valamit,n ami „egyéni"', azaz szubjektív természetű. Nemcsak a személyes kifejeződések, hanem egész társadalomalakulások, kultúrák is. így pl. a modern kapitalizmus gazdasági és társadalomalakulása vizsgálható tárgyi „Sinngehaltja" szempontjából : a jog, a technika* a népsűrűség stb. történetileg keletkezett tényeinek, továbbá a morál, a metafizika, tehát általában a világnézetnek szempontjából ; de ezenkívül lélektanilag is, valami embertípus karakterológiáját keresvén benne, valami „lelkiségnek" (Seelentum) egységes struktúrformuláját. Valami „egységpontot", ami „apriori", poten-_j ciálisan már magában tartalmazza a típus egész jellemstruktúráját. Csak ily típus, ily apriori-lelkiség fejleszthette ki a kapitalizmus „tárgyi struktúráját", „Geist"-jét. Ε „szellem" struktúrája számára szintén egységformulát kell keresnünk (sikermorál, hivatásetika, igazulásidea stb.), s mögötte szintén valami „apriorit", amiből a tárgyi Sinngehalt kitárult a fejlődésben. A kapitalista fejlődés ott kezdődik, ahol egy ily tárgyi Sinngehalt, azaz apriorisztikus viszony ember és világ között, már elejétől egyesült egy ily lelki apriorival. A szellemtudományoknak tshát a típusképzés módszereivel kell dolgozniok, s így a szociológiának is. Az objektivációhoz nem szükséges teljesen anyagiasodott forma ; a költemények, a szokások stb. írás nélkül is élnek. De élhetnek objektivációk látens módon is, mint mindenki által elismert, pszichéjükkel szemben önálló tények. Az egyén minden pillanatban megvalósít összefüggéseket az érzés, a gondolat stb. „világának" tényei között, „ideákká" fordítja át őket, — de ez még nem „objektív szellem" ; csak Századok 1939, I—III. 2