Századok – 1939
Értekezések - HAJNAL ISTVÁN: Történelem és szociológia - 1
14 HAJNAL· ISTVÁN ' Az „objektiváció", hiába, többé-kevésbbé csak lélektani tény marad a német szociológiában ; ha nem is az egyéni psziché alkotása, úgy mégis valami kollektív lelki magatar(_ tásé. Talán még L. Wiese „Beziehungslehre"-je áll legközelebb a társadalomképződés és az objektiváció viszonyának felismeréséhez. De szerinte az objektív struktúrák egyszerűen az emberközti szociális viszonyulások sűrűsödései, szinte pályaudvarok megszokott útmenetek egyesítésére s kapcsolására. Csak mint ilyenek tűnnelv fel objektív képleteknek, strukturális alkatrészeknek. II. Freye r elmélete (Einleitung in die Soziologie, 1931) fokozott hangsúllyal hirdeti „valóságtudománynak" a szociológiát, aminek törvényeit csak a történeti fejlődésből lehet felismerni. Azonban lényegében ő is pszichológus-filozófus marad. Alapvető „struktúrtörvények" az ő számára is a „Gemeinschaft" és a „Gesellschaft" ; lelki valóságok, mégpedig az első a másodiknak történeti előzménye a fejlődésben. Szerinte hasonló „tiszta struktúrtörvényeket" kellene kidolgozni egyéb történeti típusokról is, mint pl. a hűbériségről, rendiségről, osztálytársadalomról. Igen értékes az, amit az egyes „straktúrtörvényeknek" szerepéről, egymásbarétegeződéséről, a teljes „Gemeinschaftnak" jelentkezéséről mond az egyébként a társadalmon úrrá lett „Gesellschaft" mellett is: a sivárrá racionizálódott társadalomszerkezetből új alakulásokba menekül a bensőségesebb szocialitás vágya, lassanként megdönti a fennállót s új társadalomfejlődésnek lesz alapjává. Egyébként azonban Freyernek módszere, a Dilthey módszerét továbbfejlesztő „típusképzés" minden kisegítő haszna mellett is épp azzal a veszéllyel jár, hogy a társadalomtípusokban nem különíti el élesen a történeti struktúrát és az életet, s így inkább csak jellemez, mint alapvető általános módszereket dolgoz ki a szociológia számára. Mindazonáltal Freyer munkássága a leghivatottabb arra, hogy a filozófiai elképzelést átvezesse, nagyszerű eredményeinek megtartásával, a történeti-társadalmi valóságokkal dolgozó szociológiai szemléletre. A szociológia épp azért önálló tudomány, mert a társadalmosodás tényeit — mint Comte mondta — semmi más tudományból (politika, gazdaság stb., vagy ezek összesőségéből) sem lehet megmagyarázni. Mindaz, ami az embereket egymással összeköti, valamiként más és több a közös érdeknél. Ha tudatosan valami közös érdekre, célra állanak is össze, öntudatlanul is keletkezik valami közöttük, ami magából a társulás tényéből folyik, magát az együttességet szabályozza. Többé-kevésbbé kifejezetten valami objektív
