Századok – 1939

Szemle - Şuiaga; Victor ld. Floca; Ocatvian 245

szemle 245 a gettó-élet egyáltalában nem volt olyan borzalmas, amilyennek a zsidó történetírók rajzolják. „A magyar nép nagy többsége jogtalanabb és rosszabb helyzetben volt náluk, hiszen a zsidók a korlátozásokat könnyebben kijátszhatták. Ott is, ahol a zsidók látszólag hátrányban voltak, mint pl. a kézműiparban, ez nem annyira a keresztény közösség gonoszságán, mint a kézi munkával szemben érzett ellenszenvükön múlott. Azt tartották ugyanis, hogy ez nem fér össze a talmudi vallásgyakorlattal." A XIX. század elején vetődik föl az asszimiláció gondolata. Kicsi nép a magyar, növelni kell a számát — mondják e korszak magyarjai —, be kell olvasztani a nemzetiségeket. Sch. nagyon ügyesen mutat rá a magyar asszimiláció lényegére : a magyar magyarnak tartott mindenkit, aki magyarul beszélt, lelki, szellemiségi tartalomról sohasem esett szó, a magyarid beszélő, magyarkodó külső alatt a lélek megmaradhatott idegennek. Előbb csak a németek szlovákok lettek így a városban „magyarokká", majd pedig az emancipáció utána zsidók is. Az antiszemitaérzések csak a század második felében kezdenek ébredezni, nagyon szórványosan; a zsidók szinte minden fontosabb helyet elfoglalnak eddigre, gazdasági és szellemi téren egyaránt. Megdöbbentő kép tárul elénk egyrészt a mult század második felében végbement zsidóbevándorlás méreteiről, másrészt a magyar közélet elzsidósodásáról. Az eddig is köztudomású volt, hogy gazdasági életünk pénzemberei, vezetői zsidók voltak, de itt az egyetem, a közigazgatás, a parlamenti élet egykor ünnepelt nevei vonulnak fel .soha nem gondolt nagy számban. A legnagyobb magyarkodók, a legrebellisebbek, a „magyar lélek képviselői" állanak előttünk, és az ember elgondolkozhatik, miért is olyan gyökértelen, nemzetközi ma is a városi rétegek műveltsége, lelkisége Magyarországon. A pozsonyi polgárok után Csernátony, Istóczy és Simonyi azok, akik az 1870-es években elsőknek indítják üreg az antiszemitizmust, de nem nagy eredménnyel. Istóczy a zsidók kitelepítésének gondolatával is foglalkozik, a liberális Magyarország azonban egy emberként állt ki mindig a zsidóság védelmére, Tisza Kálmánnal az élén. Nem is erősödött meg az antiszemitizmus a világháború végéig, — még a tiszaeszlári híres per (amelyikben Sch. bebizonyítottnak veszi a rituális gyilkosságot) sem izgathatta fel a közvéleményt a zsidóság ellen. A kommunizmus alatti eseményekkel Sch. részletesen foglalkozik, úgyszintén a zsidók viselkedésével a megszállott területen. Ezek már előttünk is ismert jelenségek, ismertebbek a mai leggazdagabb zsidócsaládokról könyve végén közölt adatok is. Szükség lenne arra, hogy most már magyar ember vizsgálja meg ennek az asszimilációs folyamatnak a menetét. Tisztázza, hogyan távolodott el a városi lakosság lelkisége — éppen a nagyarányú német, szláv és zsidó beolvadás révén — az ősi magyar eszményektől és hogyan fejlődött ki a napjainkban is uralkodó magyarkodás. Azután meg kellene vizsgálni a szellem elzsidósodását irodalomban, közéletben, — valóban megvan-e ez, vagy csak ráfogás az egész ? Ε kérdések megoldását már mégsem várhatjuk idegenektől, ehhez magyarok kellenek ; de városi „magyarkodók" sem jutnának nagy eredményekre, — ezt meglátni csak az tudja majd, aki egész lelkében, szellemében magyar. Benda Kálmán. Floca, Octavian — Suia^a, Victor : Ghidiil judefului Huuedoara. (Hunyadmegyei kalauz.) Déva 1936. Tipografia Judeteanä. 8° 442 1. ill., 1 térk. A szűkebb körökben mozgó román helytörténetírás területén is hiányt kíván pótolni ez a munka, amikor tekintélyes irodalom alapján egy egész megyére vonatkozó történeti, természettudományos, gazdasági és demográfiai ismereteket foglal össze.