Századok – 1939

Szemle - Wiek Béla: A kassai Szent Rozália kápolna története. Ism.: Kampis Antal 246

szemle A szerzők szakismerete főkép az archeológiai részeket teszi használhatóvá. Pontos leírásokat kapunk a paleolit emlékektől az újabbkoriakig mindenről. A középpontban mégis a római ásatások eredményei állanak, háttérben a szerzőknek a dákoromán kontinuitásról vallott felfogásával. A teóriát, melynek védelmében ma már csaknem egyedül áll a kolozsvári iskola, a szerzők természetesnek veszik. Bizonyítékuk azonban csak annyi, hogy ez történeti tény, melyet ellenségeik is elismertek. (19. 1.) Hasonlóképen járnak el, amikor helynevekkel vagy történeti adatokkal óhajtanák a román prioritást igazolni. Hunyad eredeti neve szerintük Inidoara, pedig középkori oklevélben Hunod-, Hwniad-féle alakokon kívül semmi más formával nem találkozunk, sőt Csánki történeti földrajzának magyar patak- és személynevei Hunyadnak eredetileg magyar lakosságáról tanúskodnak. Sem megyetörténeti analógiák, sem az erdélyi románság árpádkori számára vonatkozó bizonyítékaink nem igazolhatják, bogy Hunyad vármegye több „districtus 01ahorum"-ból alakult, de nem igazolják azt a helyi adatok sem, melyek a XIII. században nagyszámú és régen ott élő magyarságról szólnak, districtusokat pedig a XIV. sz. második fele előtt nem említenek. Hátszegnek, mely a munkában mint a dákorománság centruma, s a „románság bölcsője" szerepel, 1332-ben magyar plébániája van. Kétséges marad az is, hogy ha a szerzők Hunyadi János román származását nemzetiségi hovatartqzására vetítik át, miért nevezik mégis románoknak az eloláhosodott szászokat. Megtudjuk a szerzőktől, hogy a román nemesség főként a kálvinizmus magyarosító törekvéseinek esett áldozatul, a jobbágyság azonban ellenállt a hasonló kísérleteknek, pedig a székely határőrezredeket is ilyen célból telepítették közéje. A könyv tendenciózus beállításai miatt szükségképen kei ül önmagával ellenmondásba. Kisebb hibákat magyar szakmunkák pontosabb ismeretével könnyen el lehetett volna kerülni. Maksai Ferenc. Lipták, Johann : Bilder aus der Zípser Vergangenheit. Urgeschichte und Besiedlung. Kesmark 1935. 8° 174 1., IG t.. 1 térkép. — A kis munka három részre oszlik : az őskor, a germánkor és a mai Szepesség kialakulása. Cseh-Szlovákia még fennállott, amikor megírta könyvét ; az ú. n. cseh-szlovák történetszemlélet mégsem hagyott mélyebb nyomot L. előadásán. Ha a fejezetcímek nem is árulják el, a munka olvasása közben az olvasón ük nem lehet kétsége, hogy a Szepesség története magyar történet. L. képei szorgalmas adatgyűjtés alapján készültek. Alaposan kiaknázza elődei munkáit ; idézetei arra mutatnak, hogy maga is merít az első forrásokból, s hogy még az Országos Levéltárban is végzett kutatásokat. A szepesi települések tárgyalásában kissé szűkmarkúan bánik a magyarokkal, a tót és a n<'met kérdés megbeszélésének jóval nagyobb teret szentel. Könyvét fényképmásolat ok és térkép mellékelésével tette használhatóbbá. Kring Miklós. Wiek Béla: Λ kassai Szent Rozália kápolna története. Kosice 1935. Sz. Erzsébet ny. 8° 109 1. ill. —Nemcsak Kassa, hanem az egész magyarság barokkori művészettörténetének egyik legérdekesebb közleménye e könyv. Thornyossy Tamásnak, a XVIII. század eddig ismert egyetlen nevében is magyar építőművészének életére, működésére vet közelebbi fényt. Ezzel viszont hozzásegít ahhoz, hogy a barokk formanyelvből Thornyossy műveit vévén elsősorban szemügyre, helyes úton próbáljuk meg kielemezni a magyarságot jellemző vonásokat. Thornyossy nevén kívül a kápolnán ipari munkákat