Századok – 1939

Értekezések - HAJNAL ISTVÁN: Történelem és szociológia - 1

TÖLTTÉNELEM ÉS SZOCIOLÓGIA 13 sen ösztönzik, szorítják, fegyelmezik, amiként így mindenütt objektív rendszerek lebegnek fölöttük, tőlük teremtve, de nem kényük szerint szétrombolhatóan : valóban a világ legnagyobb csodájának lehet nevezni. Benne rejlik minden lehetősége a mérhetlen fejlődésnek, amin az emberiség, kezdetétől fogva, áthaladt." S ezzel lényegében végződik is Vierkandt „társadalomtana". Mert itt már rá kellene térnie arra, hogy az „objektív szellem" szerepe történeti ; a múltban kiformálva jut az élők továbbképző tevékenysége alá, hogy a jövő társadalom struktúráját is megalapozza. Nincs oly primitív lépése az emberi fejlődésnek, amelyben csak a psziché szerepelne, objektivációk nélkül ; enélkiil minden társulás még az emberré-levés előtti korszakhoz tartozik. A valóságban bármiféle „Gruppe" csak valami objektív struktúrán alapulhat. Vierkandt számára azonban az objektiváció alig szerepel másként, mint a Gruppe egységét biztosító tudatként. Bármint cáfolják is, a „Gruppe" koncepciója a német szocio- ' lógiában jórészt csak arra szolgál, hogy benne valami pszichikai tényálladékot analizálhassanak. Amit tehát Vierkandt a történelemben valóban jelentkező egyszerű közösségről, a családról, a helyicsoportról, a Sippe-ről mond, az már csak etnográfiai tények némi lélektani analízise a társadalmosodás objektív struktúrájának módszeres vizsgálata nélküLj Feljebb, bonyolultabb társadalomképletekig alig is jut el, erre még nem tartja eléggé kidolgozottnak a szociológiai alapvetést. Amit a rendiségről, az államról mond, az nem egyéb, mint begyökerezett képzetek finom körülírása. Az objektivációk mindenütt csupán mint valami közös szellemet hordozó, közös lelki magatartásra késztető „kultúrkincsek" szerepelnek. Ez a szociológia tehát semmiképen sem alkalmas a történeti-társadalmi tényekbe való bekapcsolódásra. S talán mégis igazibb szociológia, mint egyes más német kísérletek, amelyek konkrétabb alapokon akarnak dolgozni. Vierkandt finom disztinkcióinak hasznát vehetni, ha már felismert társadalomstruktúráknak szubjektív megéléséről kell lelkiállapotrajzokat adni. Ezzel szemben pl. F. Oyyenheimer hatalmas köteteiben észrevétlenül is el-elhajlítja a szociológiai szemléletet az emberi érdekerők szerepének bevonása a társadalomalakulás magyarázatába. Felfedezésszerűen hirdeti az objektivációk jelentőségét a munkamegosztásra, a társadalomstruktúráknak s az anyagi-szellemi élet sajátosságainak belső összefüggését, anélkül, hogy mindezekből általánosságokon túl rendszert alkotni tudna.