Századok – 1939

Szemle - Rosdolskyj; R.: Karl Marx und der Polizeispitzel Bangya. Ism.: Tóth László 242

242 szemle A király elűzése ugyan kétségkívül forradalmi tény volt, de éppen a bitorlásnak vetett véget, bevezetve a törvény uralmát, mely politikai és vallási szabadságot biztosíthatott (Toleration Act ; Censorship eltörlése). A κ forradalmat „arisztokratikusnak" mondják : vezetői valóban mind whig, mind tory részről a földesúri rétegből kerültek ki (Devonshire, Shrewsbury — Danby, Seymour). A társadalmi fejlődés e fokán azonban minden kormányzásnak rajtuk keresztül kellett érvényesülnie. A forradalom a társadalom széles rétegeinek hozott jót. „Hibája" tehát nem itt keresendő, hanem abban a „babonás tiszteletben" és túlzott konzervativizmusban, mellyel az utódok százötven éven át ragaszkodtak nemcsak szelleméhez, hanem betűihez is. Jakab utolsó kísérletének örök tanulságául féltő gonddal őrizték a Revolution Settlement-et, nem tűrve rajta változást. Anglia e virágzó, de legkonzervatívabb periódusa alatt 1688 a „teremtés utolsó évének" látszott, melynek alkotása Isten jóváhagyását bírja. Valóban, ez volt az a nagy alapvetés, melyre a XIX. század reformmozgalmai a demokratikus rendszert építették. A forradalom, mondja a szerző, fordulópontja az angol történetnek — mert lezárja a királyi hatalom s a parlament vetélkedésének korát —, de forduló az egész európai történetben is. 1688 előtt Anglia erőit a belső küzdelem köti le, s a francia politika — mint a német birodalomban — itt is szívesen szítja az ellentéteket. Ε küzdelem a parlament presztízsét mélyponton tartotta. Európa úgy látta, hogy e, gúnyból a lengyelhez hasonlított rendszer csak a fejlődést gátolja, s azt a tanulságot vonta le, hogy az az ország, ahol parlament van, nem képes az abszolút monarchiákéhoz mérhető politikai és katonai erőkifejtésre. A forradalom azonban, mely a parlament győzelmével végződött, e tétel ellenkezőjét bizonyította. A következő időben Anglia expanzív ereje, politikai súlya nagyobb mint valaha. Anglia példája arról tett tanúságot, hogy e parlamenti rendszer az abszolutizmusnál hatásosabb, biztosabb kormányforma. így a kormányzati ideál az abszolutizmustól a parlamenti rendszer felé hajlott, aminek nagy része volt aztán a XVIII. századi gondolkozók despotizmus-ellenes álláspontjában. A dicsőséges forradalom tehát egy új rendszer sikerét igazolta be s ezzel döntő fordulatot adott jiemcsak az angol, hanem az egész európai történetnek is. Kosáry Domokos (London). Rosdolskyj, R.: Kar! Marx und (1er Polizeispitzel Bangya. International Review for Social History, II. (Amsterdam) 1937,229—245.1.— A magyar szabadságharc egyik kalandor szereplőjéről, Bangya János honvédalezredesről már rövid, de találó jellemzést adott Szinnyey József (Komárom, 1848—49-ben. Budapest 1887, 473—474 1.' és Magyar írók élete és munkái I. 521—523. hasáb), arról azonban nem szól, hogy az emigrációban osztrák rendőrkém volt. R. most a bécsi állami levéltárban végzett kutatásai alapján kimutatja, hogy Bangya már 1850 tavasza óta az osztrák rendőrség szolgálatában állott, de időnként a francia és a porosz rendőrség részére is teljesített kémszolgálatokat. Feladata volt az emigránsok szélső baloldali csoportjának szemmeltartása. Ügyes fellépésével nem csupán a magyar emigráció baloldalát, Szemere Bertalant, Csernátoni-Cseh Lajost, Türr Istvánt tudta baráti körébe vonni, hanem más nemzetek szélső baloldali emigránsainak bizalmába is beférkőzött és a megfigyelésen kívül mint felbujtó is szerepelt. Ő vezette a hatóságokat a német „Kommunistenbund" nyomára és tette lehetővé Nothjung elfogatását is. Amikor emiatt emigránstársai gyanúba vették, Bangya Kossuth pártfogását kérte, akitől 1851-ben Londonban sikerült is-