Századok – 1939
Szemle - Rézler Gyula: A magyar nagyipari munkásság kialakulása 1867–1914. Ism.: ifj. Tóth András 243
szemle 243 a magatartását igazoló iratot szereznie, sőt Kossuth őt, az osztrák rendőrség besúgóját, mintegy rendőrfőnökévé is kinevezte. Ekkor sikerült a Londonban élő Karl Marx bizalmába férkőznie, akit először a magyar emigráció ügyeiről informált. Marx 1852 májusában Bangya tanácsára határozta el, hogy „Federskizzen der demokratischen deutschen Emigrationsführer in London" c. röpiratát, amelynek kéziratát Bangya útján juttatta el Szemere Bertalanhoz, „Die grossen Männer des Exils" címen nagyobb munkává dolgozza át és azt Bangya segítségével kinyomatja. Marx a kéziratot át is adta Bangyának, aki azonban azt a rendőrségnek elárulta. Erre Marx Bangya kémkedését ós a kézirat eltulajdonítását nyilvánosságra hozta. Bangya 1853 végén Kossuth ajánlásával Konstantinápolyba utazott, ettől kezdve az osztrák rendőrség nem vette többé igénybe szolgálatait. R. csak röviden és nagyon hézagosan említi Bangya törökországi szereplését ; ennek a legnevezetesebb epizódja az volt, amidőn mint török ezredest 1857-ben az oroszok ellen fellázadt cserkesztörzsek vezérletével bízták meg, de, úgy látszik, ez alkalommal az oroszokkal játszott össze. Bangyw cserkesz-kalandjáról részletesen megemlékezik az akkor Konstantinápolyban élő Tüköry Lajos is Kmetty György tábornokhoz Londonba intézett leveleiben (v. ö. L. Tóth : Document! inediti sulla vita di Lodovico Tüköry. Luigi Tüköry 1828—1860. Palermo 1933, 39—48. 1.), amelyeket R. azonban éppen úgy nem ismer, mint általában az emigrációra és Bangyára vonatkozó magyar irodalmat. Egyébként tanulmánya érdekes fényt vet a magyar emigránsok szélső baloldali kapcsolataira. Tóth László. Rézler Gvula : A magyar nagyipari munkásság kialakulása 1867—1914. Budapest 1938. 8° 212 1. — R. két irányban végzett hézagpótló munkát. Megírta a magyar munkásosztály kialakulásának és szervezkedésének eddig még hiányzó történetét s ezzel a századforduló társadalmi és történeti képének teljességéhez járult hozzá. Egyúttal azonban követendő példát is szolgáltatott arra vonatkozólag, hogy a szociográfiai munkát mindig meg kell előznie az illető osztály történetével foglalkozó feldolgozásnak. R. könyvének alapján szociográfusaink nyugodtan hozzáfoghatnak a magyar munkásosztály mai társadalmi képének megrajzolásához ; nem fognak a ma oly gyakori történetietlen szemléletmód hibájába esni. R. könyvében a történelmi iskolázottságot és tisztánlátást kell megdicsérnünk. A bevezetésben a magyar gyáripar és munkásosztály fejlődését hasonlítja összie a külföldi viszonyokkal. Megállapítja, hogy míg nyugaton a liberalizmus volt a kapitalizmus szellemi kifejezése, tehát a politikai liberalizmust egy már hosszas múltra visszatekintő gazdasági fejlődés termelte ki magából, addig nálunk a politikai liberalizmus gondolatai gazdaságilag teljesen megműveletlen talajra találtak. így a magyar kapitalizmus a liberalizmusnak eszmei ós technikai megalapozottságot nélkülöző, gyorsítva tenyésztett kinövése. Ezzel kapcsolatban tisztán látja az 1848-as jobbágyfelszabadítás és a gyáripar fejlődése közti kapcsolatot : a felszabadított, tehát a munkaalkalmat elvesztett jobbágyság a nagy lehetőségeket nyújtó nagyiparban keresett elhelyezkedést, viszont a liberalizmus kifejlesztette alapnélküli kapitalizmus az ipari munkásság keretei közé lépő rétegnek nem tudta biztosítani a liberalizmus elveinek megfelelő politikai jogokat. Történeti szempontból is teljesen elfogadható magyarázatát adja annak a közéletünkben nagy szerepet játszó kérdésnek, hogy miért tekintették nálunk a szocialista mozgalmat egyszínten állónak az anarhista 16*
