Századok – 1939

Szemle - Thoemmes; Elisabeth: Die Wallfahrten der Ungarn an den Rhein. Ism.: Vanyó Tihamér 234

szemle 235 XIV. sz.-ig csak bizonytalan nyomokon járunk. Nagy Lajos korában a búcsújárás erősen fellendült hazánkban, szinte nemzeti szokássá vált, amiben legnagyobb része volt Erzsébet anyakirálynő aacheni zarándokútjának és az aacheni magyar kápolna megalapításának. Meg kell azonban állapítanunk az éppen akkoriban fellépő pestisnek és a sok háborúskodásnak is zarándoklatserkentő hatását. A búcsújárásnak büntető és engesztelő jellege is volt, s e jellegével a középkori büntetőjogba is bevonult. Végrendeletben megszabott feltételként is találkozunk vele, így pl. 1429 és 1523 között az ismert pozsonyi végrendeletek 48, aacheni zarándoklatra vonatkozó utasítást tartalmaznak, a soproni végrendeletekben szintén számos hasonlóra akadunk. A különféle szándókból történő egyszeri zarándokláson kívül „Aachenfahrt"-nak nevezték a hétévenként ismétlődő zarándokutakat is. Az első aacheni magyar zarándoklatról 1221-ből van tudomásunk, de bizonyára már a XIT. sz. második felében megkezdődtek. T. gondosan összeállította időrendjüket egészen 1776-ig. A részvevők száma pontosan nem állapítható meg, mert különösen a régebbi források erősen túloznak, de egy-egy csoportot átlag 130—150 főből állónak vehetünk. Annyi bizonyos, hogy a magyar zarándokok csoportja az összes többi külföldit túlszárnyalta. S bár idegen nemzetiségűek is resztvettek benne a környező tartományokból — ezeket összefoglalóan vendeknek nevezték —, a XVII. sz.-tól kezdve pedig a szláv résztvevők száma emelkedett, a Rajnavidéken mégis általában „magyar búcsújárásnak" emlegették. A szerző maga is elismeri, hogy ha német kivándorlóktól indult is ki a kezdet, a magyarok oly nagy számmal vettek részt, hogy ők lettek névadói. Arra is vannak adataink, hogy az ereklyék történetét magyar nyelven ismertették meg a zarándokokkal. A zarándoklatok a régi kereskedelmi úton haladtak : Bécs—Melk—Linz—Passau—Straubing— Regensburg—Nürnberg—Würzburg—Aschaffenburg—Miltenberg — Frankfurt a. M. Az utóbbi helytől kezdve a frankfurt-aacheni hadiúton mentek. Az útnak ezt az utolsó részét a sok kápolna, kereszt, s az útmenti helységekben a zarándokok javára létesült sok jámbor alapítvány igazi zarándokúttá avatta. A búcsújárók két legkedveltebb helye Köln és Aachen volt. Ezeken hetekig is ott tartózkodtak, s a két város különféle jámbor alapítványokból fényesen megvendégelte őket, különösképen nemzeti eledelükkel, borsóval és szalonnával. A zarándoklatokon a magyar vérmérséklet kedélye és vidámsága is megnyilatkozott : a megvendégelés után elmaradhatatlan volt a játék ós a tánc. Sőt legtöbbször legalább egy esküvőt is tartottak a szenthelyen. A hatszázéves magyar-német kultuszérintkezésnek a felvilágosodott abszolutizmus szelleméből folyó, 1776 január 30-án kiadott uralkodói tilalom vetett véget. T. nehéz és meglehetősen töretlen talajon értékes ós úttörő munkát végzett. Aacheni, andernachi, berlini, kölni, prágai, trieri ós utrechti levéltári forrásokat és nagy irodalmat használt fel, magyar szakemberek tanácsait is kikérte, és számbajövő irodalmunkat iparkodott figyelembe venni. Munkája a magyar-német kapcsolatok, a magyar egyháztörténet és néprajz kutatóinak nélkülözhetetlen. Szerettük volna, ha a magyarság megtérésének kérdésében a kissé egyoldalú és merev német felfogás kiegyensúlyozására használta volna Galla Ferencnek a cluny-i reform magyar vonatkozásairól írt művét és Hóman Bálint Magyar történetének első kötetét. Szokatlan és bosszantó dolog, hogy a szerző katolikus volta ellenére is mindig csak I. Istvánt és nem Szent Istvánt írt. Vanyó Tihamér (Pannonhalma).