Századok – 1939
Értekezések - HAJNAL ISTVÁN: Történelem és szociológia - 1
12 HAJNAL· ISTVÁN \ Bármily fontos és valóban termékeny is mindezen 1 megkülönböztetés, inkább csak a már kész társadalomit alakulások lélekrajzát adja, nem pedig az alakulást magát. Az örök emberi pszichének életét a különféle társadalomalakulásokban. Ismerete fontos, mert magára a struktúrára is lehet belőle következtetni, de a történeti fejlődést csak az élet, s nem a szerkezetiség oldaláról világítja meg. Vjerkandt is ily „fogalomhálózatot" akar kialakítani a szociológiai rendszerezés céljaira (Gesellschaftslehre, 2. kiad. 1928), „fenomenológiai" eljárással : a szociálisnak végső formáiból, erőiből, tényeiből kiindulva, Símmel és Tönnies módszerének továbbfejlesztésével. Ilyen végső tényeknek veszi a kifejezéstevékenységeket is, de szintén csak pszichikai vizsgálattal mutatja be őket, nem pedig konkrét formáikban. Aztán az „ős-hajlamok" alapján csak lélektani társadalom alakulásokat különböztet meg, mégpedig intenzitás szerint a Gemeinschafttól haladva a Gesellschaft felé. Pl. Gemeinscliaft-tá teheti egyidőre a megrázó ^ közös élmény valamely szerencsétlenség részvevőit. A barátság is Gemeinschaft ; tartósan azonban mégis a beleszületettl^ség létesíti, a család, a Sippe, a helyi csoport, a nép tagjaiban. A vallásfelekezet Gemeinschaft, de csak a közös vallásos élmény alapján, egyébként a tagok teljesen idegenek is lehetnek egy-Γmástól. Még a család sem mindig igazi Gemeinschaft. A tisztán üzleti vállalkozás közös érdeke pedig sohasem létesít ily ,szoros-benső viszonyt a részesek között. Áttérve a csupán lélektani tényálladékok alapjairól az emberekből álló valóságos társadalomalakulásokra, . .Gruppe " elnevezéssel valami legegyszerűbb ideáltípust konstruál meg, olyant, amiben a _Gemeinschaft a lehető legtisztábban érvényesülne. De mihelyt ily valóságokkal dolgozik, s nem csupán lelkiállapotokkal, alig tehet mást, mint hogy hangsúlyozza az együttesnek (család, stb.) lehető legnagyobb intenzitását. Most már azonban rá kell térnie mindannak szerepére a társadalomalakulásban, ami „objektíve" él az emberek fölött s hat reájuk. Comte „ideái" itt a Hegeltől Dilthey módosításában örökölt Γ,,objektív szellem" fogalmában szerepelnek. Nem az egyéni pszichék, hanem a közösség szociálitásának teremtményei ezek. Valami szimbólum például valamely közös élményből veszi erejét ; megrögzíti azt, izolálja más élményektől, s ezzel nemcsak újra s újra feleleveníti, hanem bámulatosan központosítja, erősíti is a közös élményt, a részvevőket ^fokozott erőkifejtésre ösztönözve. Ilyen az „objektív szellem" szerepe az élet minden, anyagi-szellemi területén. „A módot, amiként e mechanizmus áital az emberek egymást kölcsönö-
