Századok – 1939

Szemle - Szeberényi Lajos Zs.: A parasztság története. Ism.: Benda Kálmán 231

szemle 231 Laiigosch, Karl : Mittellatein als Deutschkunde. Eine nationale Aufgabe deutscher Wissenschaft und Schule. (Deutschkundliche Arbeiten. A. Allgemeine Reihe. Bd. la.) Breslau 1937. Maruschke u. Berendt. 8° X, 150 1. — A középlatin filológiát a századfordulón német tudósok — Traube, W. Meyer, Winterfeld — emelték önálló tudományág rangjára, ők építették ki a százados előmunkálatok alapján egész rendszerét. A századforduló pompás fejlődése azonban a világháború után megakadt, a középlatin filológia három német egyetemi tanszéke közül ma csak egy van betöltve, a német tudomány elvesztette vezető pozícióját a hatalmasan fölvirágzó francia és amerikai középlatin tudomány ellenében. Csak legújabban lendült föl tudományágunk művelése Németországban a berlini egyetem fiatal előadójának, L.-nak lelkes tevékenysége következtében. Ennek az újjászervezett német középlatin filológiának programmirata ez a könyv. Az új irányzat fennen hirdetett őse már nem a franciáktól és az amerikaiaktól is elismert Traube, hanem a külföldön kevésbbé ismert W. Meyer és Winterfeld, a régi északnémet iskola alapítói. Az a nagy lelkesedés, amellyel W. Meyer és Winterfeld a nemzetit, a germánt keresték, természetes alapul kínálkozott az új, erősen nacionalista és faji színezetű áramlatnak. L. és követői számára a középlatin többé már nem mint a klasszikus latin, a kései latin folytatása, az antik szellem közvetítője jelentős, hanem mint a germán szellemnek egyidőben egyetlen írásbeli kifejezője, a német írásnyelvnek és irodalomnak előzője, gyámolítója és sok tekintetben kifejlesztője. A középlatin irodalom egy darabja a ránkmaradt német kultúrkincsnek, a német tudománynak tehát foglalkoznia kell vele, a középlatin filológia is beletartozik a nagy összefoglaló germanológiába, „Deutschkunde"-ba. Az új irányzatot elsősorban az irodalom érdekli. Nem a formák és a nyelv, hanem a stílus és a tartalom lényeges számára, hiszen ezekben elemezhető ki leginkább az univerzális latin alól a specifikus német, germán szellem. L. iránya, bár nagy súlyt vet mindenütt az analizáló munkára, bár minduntalan hangsúlyozza a szövegkritika fontosságát, erősen szintetikus szellemű. Célkitűzései ennyiben teljesen beleillenek a középlatin filológia általános, francia és amerikai, törekvései közé. L. is lelkesedik a Rand tői és Beesontől követelt univerzális médiaevalis tudós típusáért, aki az egész középkori életnek — L.-ék itt természetesen főként a német életre gondolnak — éppolyan szintetikus ismerője legyen, mint a klasszikus filológus az ókorinak. L. könyve elsősorban programmirat, főcélja az, hogy az új célkitűzésű disciplina helyét megjelölje és egyszersmind polgárjogát igazolja a harmadik birodalom hasznossági szempontok szerint értékelő tudományosságában. De emellett kitér tudományágunk történetére és vázolja röviden a mediolatin filológia egész rendszerét, úgyhogy bevezető kézikönyvül jól használható, mindenesetre jobb, mint Strecker elterjedt összefoglalása. Istványi Géza. Szeberényi Lajos Zs. : A parasztság története. A legrégibb időktől napjainkig. Budapest 1937. 8° 446 1. — Az utóbbi évek során mind erőteljesebben nyomul előtérbe a népi gondolat és ezzel kapcsolatban az a kívánság, hogy a történeti kutatások szempontját is népivé kell tenni. Amennyire helytelen és egyoldalú volt azonban az, hogy a történelmi fejlődést csak az uralkodóház vagy a felsőbb osztályok szemével nézték, épp annyira elhibázott lenne a másik végletbe esni és csak a jobbágyság, parasztság szempontjából ítélni meg mindent. A történelmi fejlődés mindig egységes egészet alkot, mindig a nemzet egészét, a nemzet egyetemes szempontjait kell néznünk. Egy-egy