Századok – 1939

Történeti irodalom - Viszota Gyula (szerk.) ld. Gróf Széchenyi István naplói 228

228 történeti irodalom 228 véleménye Milánóról : ha Károly birtokba veszi, azzal a török karjaiba űzi Velencét. így értjük B. azon megállapítását, hogy Zápolyai János természetes ellensége volt Ferdinándnak. Egy árnyalatban térünk el B. véleményétől Ferdinánd megítélésében. B. szerint csak Ferdinánd jóságos természete bírhatta ki a rozsdás szerkezetű német birodalmi kormányrendszer döcögését, csak így lehetett a két testvér politikája meglepően egységes és szilárd. Egységes és szilárd volt ez akkor, amikor Károly egyik országot a másik után engedte át Ferdinándnak, sőt akkor sem volt fönnakadás, amikor Ferdinánd eredménytelenül kérte ráadásnak Milánót ; egységes volt akkor is, amikor Ferdinánd becsületesen Károly rendelkezései szerint használta föl a francia háborúkra küldött pénzeket, vagy saját céljaira használhatta Károlynak a török ellen ajándékozott pénzét, és a német birodalmi erőket. A legmagasabb fokot érte el a schmalkaldeni háborúban, amikor Károly spanyol és pápai segítséget szerzett a német protestánsok leverésére, ami közvetlenül Ferdinánd érdekeit mozdította elő, de Károly türelme tartotta fönn akkor, amikor az adományokkal alhalmozott Ferdinánd állhatatosan megtagadta a személyes részvételt a franciák elleni háborúban és Károly figyelmeztetései ellenére mindjobban belebonyolódott a Magyarország megszerzésére irányuló küzdelmekbe. Nem térhetünk ki a mű minden szépségének méltatására, csak politikai gondolatokban való gazdagságát említjük meg. Főérdeme természetesen Károly jellemzése marad, akinek feljődését és hanyatlását B. előadásán kívül finoman érzékelteti az illusztrációs anyag, benne a budapesti Szépművészeti Múzeum képe a 22 éves császárról. Török Pál. Gróf Széchenyi István naplói. Szerkesztette és bevezetéssel ellátta Viszota Gyula. V. kötet (1836—1843). (Magyarország újabbkori történetének forrásai.) Budapest 1937. Magvar Történelmi Társulat. 8° XCI, 840 I. Hét évi és hét hónapi időközről ad számot a Széchenyinaplók ötödik kötete, mozgalmas időszakról a nemzet, fárasztó munkával zsúfolt jelentős periódusról Széchenyi életében. A reformok nagyvonalú elgondolása után most a megvalósítás kezdődik, a tárgyalások, támadások, személyi és tárgyi akadályok izgalmai, az aprólékos vesződségek, melyekből nem tudja és nem akarja kivonni magát s amelyekben idegeinek, erejének állandó, végletes megfeszítésével vesz részt. Még V. nyugodt összefoglalásában is szédítő ennek a százfelé ágazó munkának a képe, a napló szaggatott, ideges mondataiból, a mindennapok ismétlődő hajszájából pedig valószínűtlen, lázas állapot rajzolódik elénk. A munkás Széchenyi lelke ugyanolyan szélsőségek között hányódik, mint a régebbi, terveket szövőé ; csüggedés és fellángolás, gúny, harag és lelkesedés, hiúság és önmegalázás, dührohamok és ólmos fáradtság váltogatják egymást szeszélyes egymásutánban. Újításai, a gőzhajózás, Lánchíd, pesti kikötő sorsában a maga