Századok – 1939

Történeti irodalom - Brandi; Karl: Kaiser Karl V. Werden und Schicksal einer Persönlichkeit und eines Weltreiches. Ism.: Török Pál 225

történeti irodalom 227 irgalmatlanul férjhezadott (nem per proeuratorem és nem pro futuro) leányka sorsa. Dinasztikus és egyetemes császári érzülete ellentétben van a nemzeti állam képzetével, de életének és politikájának eredménye még ellenségeire való hatásában is a század jellemző eszméjét, a modern nemzeti állam kialakulását segítette diadalhoz. Ennek csíráját láthatjuk abban, hogy a birodalom természetesen a német, a cortez természetesen a spanyol nyelv és tisztviselők érvényesülését követeli az udvarban. Károly tartományában, Hollandiában fog megszületni a század másik nagy gondolata, a tengerek szabadságának eszméje, bár a főbirtok, Spanyolország politikája Amerikából és általában a tengerentúlról kizárni törekszik a többi nemzeteket. Spanyolországban Károly szinte a röneszansz hordozója — első sorban minden emberinek fölfokozásával, s ezáltal ő, a lovagkor neveltje, mintegy átvezetőként szerepel az ellenreformáció hősi stílusához. „Mindezt egészen közvetlenül éljük át" — írja B. (15. 1.), arra célozva, hogy Károlynak és környezetének levelezésében és rendszerint gyakorlati, de akárhányszor elméleti kérdésekkel is foglalkozó politikai emlékirataiban azt találjuk meg, amit az események tömkelegében annyiszor kutatunk hiába : a mozgató gondolatokat. Károlynak első főtanácsadója, Gattinara, több ízben elméleti véleményeket terjesztett Károly elé, akinek gyóntatói közt is több politikus fő akad ; egyikük Antonio Guevara, a Horologium principum szerzője. Környezetében találjuk Diego Mendozát, aki az uralom egyetlen jogforrásának a fegyvert ismeri, s a császár aggodalmait azzal oszlatja el, hogy lia lelkiismeretére akar hallgatni, akkor mondjon le Spanyolországról is, mert azt is erőszak alapította. Ε környezethez tartozik Pedro Ruiz de Villena, aki napi nyolcórás programmot ad urának : két óra ima, két óra tanulás, két óra testgyakorlás és két óra igazságszolgáltatás. Károly roppant terjedelmű levelezése mutatja, hogy ettől ugyancsak eltért a valóság napirendje s inkább Nagy Frigyeséhez hasonlíthatott, természetesen Károly birodalmának univerzalitása miatt más jelleggel. Diplomatáinak nemzetisége is a birodalom egyetemességét jelképezi. Van köztük burgundi, németalföldi, spanyol, német ; Weeze és Schepper dán, Veltwyck konvertált zsidó. A mult emberei és az egykorúak után megjelennek a színen a jövő vezérei, Don Carlos, Don Juan, Farnese ; Károly lemondásának szertartásánál Orániai Vilmos. B. műve természetesen a történés folyamán, tetteiben és elhatározásaiban jellemzi a lassan döntő Károlyt, akinek gondjai közt szerepel ismételten Magyarország sorsa is. Ezzel kapcsolatban B. nagy szót mond, amelynek igazságát mi legjobban érezhetjük : „a magyar hatalom összeomlása Mohácsnál a század egyik legváratlanabb és egyben legsúlyosabb következményekkel járó eseménye volt" (213. 1.). Ferdinánd trónigényére a csehországi főkancellár szavait idézi : „Utódaink fogják megmondani, mi lett volna helyesebb. Magyarország föl fogja emészteni a többi tartományok erejét, Magyarország jobb szomszédnak, mint Törökország ellenségnek" (215. 1.) Analógia ehhez Gattinara 13*