Századok – 1939

Történeti irodalom - Veit; Ludwig Andreas: Volksfrommes Brauchtum und Kirche im deutschen Mittelalter. Ism.: Barta István 223

224 történeti irodalom 224 a maga külön módján gyakorolja a vallásosságot és az erkölcsöt. A föld népe, a népi vallásosságnak szinte kizárólagos hordozója, a hagyományokban él, olyan erkölcs előírásai szerint, amely nem a saját alkotása, hanem régmúlt idők öröksége. A népi vallásosság középkorban kialakult elemei megtalálhatók a mai nép hitében is: mint hajdan, úgy ma is odaköti a jámbor nép a maga ájtatos szokásait az egyház sziklájához, megáldatja munkáját és eledelét, szenvedéseiben ma is az isteni bölcseség próbatételét látja s a szentek segítségülhívása ma is éppúgy biztos vigasza, mint hajdan. Humanista gondolkozás, felvilágosodás, a technika százada nem tudta elzárni a néplélek elől a hagyományoknak azt a forrását, amelyből vallásossága táplálkozik. A középkor népi vallásosságának megismerése tehát a mai néplélek ismeretéhez visz közelebb bennünket, ez a gyakorlati értéke V. munkájának. A könyv három nagy fejezete (Volkhafte Frömmigkeit, Im Ablauf des Kirchenjahres, Lebensringe) mesteri szerkezetben tárja fel az egyháznak és a népléleknek a hiten keresztül való mélységes és elválaszthatatlan kapcsolatát. Az első rész a népi vallásosság lényegével és elemeivel foglalkozik és annak legfeltűnőbb jegyeként állapítja meg, hogy hordozója elsősorban és majdnem kizárólag a föld népe, a parasztság. A paraszt van legközelebb Istenhez — így tartja egy, a német parasztság legnyomorultabb idejéből való közmondás és valóban, a népi vallásosságban nem az iskolázottak, hanem a tanulatlan parasztság lelkisége jut kifejeződésre. A paraszt nemcsak hisz, imádkozik, énekel, hanem a szó legszorosabb értelmében átéli a vallást, beleolvasztja életének minden mozzanatába, hozzá menekül védelemért a természet erőivel szemben, imádkozva dolgozik, mindennapi munkáját az ég áldása viszi sikerre, földjét, házát a szentek szobra, képe védelmezi. A népi vallásosságnak elemei az ima, a mise, különösen a fogadalmi misék, a szentek tisztelete, védőszentek választása, ereklyetisztelet, legendák, búcsújárások, zarándoklatok, az ételek, közhasználati dolgok megáldatása, ördöghit, ördögűzések stb. és természetesen ezeknek a babona irányába való eltolódásai. A második rész hangulatos ábrázolásban mutatja be, hogy mint kapcsolódik össze a nép vallásos élete az évnek szinte minden egyes napjával. A vasárnapi istentiszteletek látogatása, az ünnepnapok kultusza, a velük kapcsolatos liturgikus szokások, a nagyhét lélekemelő szertartásai, a tilalmi időszakok komor hangulata, a tarka ruhák, mozgalmas szertartások tömege, színpompás körmenetek, misztériumok, vallásos színjátékok, a böjtidők testi vágyakba markoló tilalmai töltik meg vallásos tartalommal az egyszerű parasztlelket az egyházi év minden fázisában. A harmadik rész az egyes ember életének lefolyását kapcsolja össze az egyházzal a boldog születéstől a nagy eltávozásig. Az eljegyzést, a házasságot az egyház áldja meg, s a születés után a földi vándor útja a keresztelőkúttól indul ki. A munkás élet hétköznapjait is a hit levegője tölti meg. Az egyház csodálatos szimbolizmusa az élet minden mozzanatának különleges jelentőséget ad : harangszó és imádság jelenti a munka kezdetét és befejezését