Századok – 1939

Történeti irodalom - Móra; Michael: Die Frage des Zivilprozesses und der Beweislast bei Gratian. Ism.: Murarik Antal 215 - Móra Mihály: Magister Gratianus mint perjogász. Ism.: Murarik Antal 215

történeti irodalom 215 érvényesítése ; nem mellőzhetők ezek olyan munkában sem, mely csak az agrár szervezet tárgyalását tűzte ki céljául. Akkor nem jutna olyan mostoha szerep a dülőtérképek tanúságának s általában a kartográfiai módszernek sem L. művében. A szerző nagyfokú bizalmatlansága a Kötzschke-iskola településtörténeti módszere iránt talán azzal az ellenszenvvel függ össze, melyet a Flurkarték adatainak első értékesítőjével, Meitzennel, mint az agrárkommunizmus körül csoportosuló elmélet egyik fő képviselőjével szemben érez. De Meitzen ellen sem lehet hadakozni anélkül, hogy munkásságát alaposan ismernők ; már pedig L. könyvében semmi sem mutat Meitzen főműve, a ,,Siedelung und Agrarwesen" beható tanulmányozására. A térképek hiánya, kivált távoli szemlélő számára, erősen érezhető a munka bevezető, településtörténeti fejezetében is. L. a középnémet föld betelepülését a helynév-végződések alapján osztja korszakokra : ősi, kihalt képzőkkel alkotott és helyre, természeti tárgyra utaló nevek jelölik a legrégibb településeket, s tőlük a fejlődés a már említett kategóriákon keresztül vezet földesuraktól irányított népesebb telepescsoportok -dorf névvégződésű falvaiig. Bevallja azonban, hogy nevekből csak nagyon óvatosan szabad következtetni, sőt maga mond éles bírálatot a nyelvészeti módszerről. Szerinte az okleveles adat sokkal többet ér a dűlőneveknél, például szláv helynév még korántsem jelenti azt, hogy a falu szláv alapítás, keletkezhetett a név német telepítésű községben, a hellyel ismerős szláv rabszolgák bemondása alapján is. Egyáltalán, a nyelvészet eredményeit mindig egybe kell vetni nemcsak a kor növényföldrajzi képével, hanem az archeológiai térképpel is : ez árulja el, hogyan sűrűsödtek a telepek a legjobb földeken, s tovább a nyilt síkságon, hogyan nyomultak aztán fel a folyóvölgyeken s be az erdőszélbe. L. kitűnő könyve tehát településtörténeti tanulságokkal sem marad adós ; a korai középkor társadalmi-gazdasági szervezetének kutatói számára pedig, ismételjük, alapvető, el nem mellőzhető munka. Wellmann Imre. Móra, Michael : Die Frage des Zivilprozesses und der Beweislast bei Gratian. (Kny. : A gr. Klebelsberg Kunó Bécsi Magyar Történetkutató Intézet Évkönyve, VII. évf.) 1937. 4° 60 1. — Móra Mihály : Magister Gratianus mint perjogász. (Kny. : Theologia 1938.) Budapest 1938. 8° 36 1. A magyar irodalom első két Gratianus-monografiáját érthető ünnepélyességgel veszi kezébe a jogtörténész, mert Gratianus műve, a Concordantia vagy esetleg Concordia Discordantium Canonum, mai nevén a Decretum Gratiani, olyan korba ad betekintést, melyről az egyik legkiválóbb jogtörténész és egyházjogász, Ulrich Stutz, a berlini egyetem doyenje1 azt írja, hogy „Die Kanonistik hat damals die Welt in Atem gehalten". A kanonisztikát pedig e korban elsősorban Gratianus műve jelenti. ι Ε bírálat megjelenése előtt Ulrich Stutz meghalt.