Századok – 1939

Történeti irodalom - Lütge; Friedrich: Die Agrarverfassung des frühen Mittelalters im mitteldeutschen Raum vornehmlich in der Karolingerzeit. Ism.: Wellmann Imre 210

214 történb;ti irodalom aki felül tud emelkedni a liberális szemlélet szűk látókörén, lépésről-lépésre nyomon követheti, mint tolódik el, a ,,szolgá"-éval párhuzamosan, a „szabad" szó jelentéstartalma is. A földesuraságig el nem jutott szabad germánok szaporodó családjai tovább terjeszkednek a megművelhető területen, szabálytalan szántóföldjeik, -rode, -hausen névvégződésű telepeik meg-megkapdossák az uratlan erdők zöld uszályát is. Idővel a telepek egy része pusztává válik, lakóik a szomszédba költöznek, megtartva földjeiket ; a birtokok, egymáson keresztül-kasul, lassankint összeérnek. A nagy zűrzavarban előbb-utóbb szükségessé válik valami közös szabályozás. Megalakul a község, megvonják határait, átveszik a család munkaerejéhez és megélhetéséhez alkalmazkodó földesúri rendező elvet : a Hufe egységét. A szántót dűlőkre osztják, s azon a földközösség keretén belül folyik a gazdálkodás a megműveletlen terület közössé válik (Allmende), ha több község formál rá jogot, „gemeine Mark" lesz a neve, s a vele rendelkező közösségé „Markgenossenschaft". Hozzátehetjük, az új faluközösség valószínűleg védekező szövetsége is a szabad parasztságnak az egyre erősbödő földesuraság nyomása ellen. A szabad földműves, elsősorban a másod-, harmadszülött fiú, ha nem jut földhöz szülőfalujában, a földesúr birtokából vállalja egy-egy darab megművelését szolgáltatások fejében : földéhség és munkaerőhiány egymásra találnak. Utóbb, fokozódó nyomás alatt átadja birtokát a földesúrnak, s visszakapja tőle prekária formájában ; befejezi a folyamatot a földesúri bíráskodás kialakulása. A szabad földműves-réteg függésbe kerül az úrtól, a hagyományos jogot áttöri az élet, a gazdaságitársadalmi fejlődés ereje, s ezzel másfelől is készen áll az út egy új földesúri népesség, új paraszt-osztály kialakulása felé. Röviden, itt-ott kissé kikerekítve, ennyiben foglalhatjuk össze L. könyvének főbb eredményeit. Egészen újszerű, szinte forradalmi jelentőségű eredmények, még akkor is, ha nem minden előzmény nélkül valók ; nem kétséges, hogy élénk ellenmondást fognak kiváltani, konzervatívok és óvatosak részéről egyaránt. De ez a kitűnő munka nemcsak döntő csapás a régi elméletre, hanem új alapvetés is egyszersmind. Megállapításai természetesen nem is lehetnek mindenben véglegesek, gondolatmenete sem ment itt-ott kisebb-nagyobb zökkenőktől, néhol, döntő kérdésekben is, adós marad a válasszal — mégis, a jövőre nézve, legalább is serkentő, ha nem elhatározó hatással lesznek józan következtetései, kitűnő meglátásai, termékeny szempontjai. Ilyen például, hogy csak a legfontosabbat említsük, az eddigi egyoldalú jogi szemlélettel^ellentétben a gazdasági és társadalmi momentumok kiemelése. Ügy hisszük, ennek a szépen keresztülvitt módszertani követelménynek még nagyobb hangsúlyt adhatott volna a tisztán gazdasági, üzem technikai szempontok kellő 1 A török alól felszabadult területen kialakuló földközösség egészen hasonló levezetését Id. már Wellmann I.: A gödöllői Grassalkovich-uradalom gazdálkodása (Budapest 1933) 58—61. 1.