Századok – 1939

Történeti irodalom - Lütge; Friedrich: Die Agrarverfassung des frühen Mittelalters im mitteldeutschen Raum vornehmlich in der Karolingerzeit. Ism.: Wellmann Imre 210

210 történeti irodalom 210 zetet az 1437-i parasztlázadásig. A városok szempontjából ez az új népvándorlás sorsdöntő jellegű volt. A déli szász városok, Szeben, Brassó és Beszterce, mivel népi hátterük is német volt, megőrizték nemzetiségi egyöntetűségüket. De már pl. Kolozsvár őslakosságát érzékenyen érintette a magyar környék betódulása. A század elején az oklevelek névanyaga még óriási német többségre enged következtetni s csak a dűlőnevek árulják el a magyarság ottlétét (1430-as határjárásban : Tölgyespatak, Papfalvapataka, Kőbánya, Nádas, Monostor, Bács, Kájántó, Bányabükki stb.), de ötven év múlva a beköltözött magyarok már kivívják a másodévenkinti magyar bíró választást. Kolozsvár magyarrá válásának sorsa ebben a félszázadban dőlt el. Az Anjouk korai merkantilizmusa társadalmi téren is megmutatta hatását, a pénz és a munka legyőzte a származás előnyeit az erdélyi városokban. Amint az oklevelek nagy százaléka mutatja, e két évtizednek is egyik legnagyobb problémája a kereskedelem zavartalanságának biztosítása volt. Nemesek, székelyek, románok, hivatásos rablók ellen védi a király a szász kereskedőket, kiknek mozgási szabadságát erőszakos fosztogatások s méginkább önkényes vámszedések korlátozták. Erősen fellendült Brassó havasalföldi és moldvai kereskedelmi forgalma, amit a vajdák számos kedvezménybiztosító oklevele bizonyít. Míg Szeben mindig megmaradt szász fővárosnak, addig Brassó mindinkább nemzetközi kereskedőváros képét öltötte fel. Egy 1422-i oklevél a szászok mellett örményeket, bulgárokat, görögöket, románokat, magyarokat említ Brassóban. A belső társadalmi fejlődés mellett a fenyegető törökveszedelemmel foglalkoznak legtöbbet okleveleink. A két román fejedelemség gyakori vaj da változásai alkalmával a „rendcsináló" török néha a Barcaságra is belátogatott. 1421 és 1441 közt Brassó úgyszólván állandó adómentességet élvezett s vele együtt a Barcaság több faluja, hogy a károkat helyrehozhassák és falaikat megerősítsék. 1431-ben a törökadót egész Erdélyre kiterjesztették s 1433-ban Kolozsvárt és Besztercét külön kötelezték, hogy a déli városok költségeihez járuljanak hozzá a határ biztosítása végett. A vajdák levelei időnkint riasztó híreket közölnek a török jöveteléről, melyeket a brassaiak haladéktalanul továbbítanak a vajdához és a királyhoz, ezek pedig kitartásra intenek és érkezésüket ígérik. Húsz esztendő erdélyi története rejtőzik e vaskos kötet adataiban s ha még megemlítjük a várható segítséget, melyet a településtörténet kutatóinak ígér a gazdag névanyag, talán szükségtelen a szász oklevéltár negyedik kötetének jelentőségét további érvekkel bizonyítani. Makkai László. Lütge, Friedrich : Die Agrarverfassung des frühen Mittelalters im mitteldeutschen Raum vornehmlich in der Karolingerzeit. Jena 1937. Gustav Fischer. 8° XX, 370 1. Nem új megállapítás, de nem lehet elégszer hangsúlyozni : milyen veszedelem származhatik abból, ha a történetíró kényei-