Századok – 1939
Történeti irodalom - Lütge; Friedrich: Die Agrarverfassung des frühen Mittelalters im mitteldeutschen Raum vornehmlich in der Karolingerzeit. Ism.: Wellmann Imre 210
történeti irodalom 211 mesen belenyugszik a rendelkezésére álló forrásanyag egyoldalúságába, s úgy akar általános érvényű képet rajzolni a múltról. Rövidlátó megalkuvással alkalmazkodni ahhoz, hogy a kútfők — tudományunk módszerének bizonyos mértékű fejlettsége (ha úgy tetszik : fejletlensége) mellett — a történésnek csak egyes oldalait vagy területeit világítják meg, s ezt a töredékes, vézna, színekben szegény rekonstrukciót vetíteni ki az élet egészére : nem hozhat mást ingatag alapokon álló, rövidéletű eredményeknél. Eljön az idő, amikor a történetírás tökéletesebb módszerekkel, finomabb eszközökkel új forrásanyagot tár fel s a régit is hívebben tudja megszólaltatni. S akkor nem segítenek többé a korábbi kutatás fogyatékosságain még oly ügyesen kiagyalt, még oly logikusan felépített elméletek sem. Akkor hiábavaló lesz minden törekvés, mesterséges fejlődésvázzá összefűzni, tetszetős szkémába belekényszeríteni hézagos adatcsoportokat és szépen hangzó megállapításokat : az új, szélesebbkörű, elfogulatlanabb kutatás az előre kigondolt terv szerint felépített csillogó konstrukciókat előbb-utóbb halomra dönti. A germán gazdasági és társadalmi berendezkedés kutatásában L. új könyve jelenti e fordulópontot: általa lesz világossá az eddigi, szűk térre korlátozott vizsgálódások s a rájuk aggatott elméletek csődje. A német történetírás, az ősi, hősi korszak gazdasági-társadalmi életét kutatva, a múltban előszeretettel indult ki a nyugati területek, főként a Rajnavidék viszonyaiból ; itt régebbi időkre nyúltak vissza s bővebben ömlöttek a források, könnyebb volt belőlük általánosító következtetéseket vonni az egész Németországra. L. a Nyugat ilyen túlértékelése ellen emeli fel szavát. A Kelet története semmivel sem szegényebb — mondja — s az őstörténeti kutatás fejlettsége ma már módot ad rá, hogy megismerjük. S ezt annyival inkább meg kell tennünk, mert az akkor keleti, ma középnémet táj zárt, kerek egész, s élete minden másnál hívebb tükre az ősi germán állapotoknak. Szinte teljesen hiányzik itt minden római hatás, nem forgatták fel az ősi településformákat, társadalmi viszonyokat a népvándorlás késői hullámai sem. Igaz, elmondhatni mindezt az északnyugati részekről is, de ott, a szász uralomra jellemzően, szokásban volt a szabadoknak liti-sorba taszítása, s ez megzavarja a társadalmi fejlődés ősi, tiszta képét. Viszont a középnémet területen nemcsak liti-kre nem bukkanunk, hanem egyszersmind Germániának szinte a legjobb földjén találjuk magunkat, ősidőktől fogva lakott, erdőben viszonylag szegény, településre szinte kínálkozó steppe-szerű „Gefilde"-ken. Mindennél indokoltabb tehát, hogy a középnémet vidék ősi társadalmi és gazdasági viszonyait alaposan szemügyre vegyük ; így nemcsak egy, a többivel legalább is egyenrangú táj sajátos fejlődését ismerjük meg, hanem az eddigieknél biztosabb következtetéseket vonhatunk le az egész német terület eredeti állapotára is. L. nem marad meg követelmények hangoztatásánál, nem is elégszik meg nagyobb terjedelmű részletkutatással : a középnémet táj koraközépkori agrárszervezetének — ami ebben az időben, mondhatni, a teljes gazdasági és társadalmi berendez-13*
