Századok – 1939
Történeti irodalom - Borzsák; Stephan: Die Kenntnisse des Altertums über das Karpatenbecken. Ism.: Nagy Tibor 203
204 történeti irodalom 204 lakta területet, de az anyaország írói (Simonides, Aischylos, Pindaros) még vajmi keveset tudnak a Duna vidékéről, s mindössze az Istros folyóról van valami homályos ismeretük (5—8. 1.). Az Alduna környékéről és Kelet-Magyarországról az eiső tudományos képet Herodotos rajzolja meg munkája 4. könyvében. Tudott dolog, hogy Herodotos itt is a miletosi Hekataios csak töredékeiben megmaradt földrajzi munkájából merített, s nagyjából a görög kolonizáció révén nyert ismereteket foglalja össze. Az agathyrsos népet (11—13, 44—46. 1.), Erdély lakosságának vezető rétegét Herodotos gazdagnak és elpuhultalak rajzolja (IV. 104). B. azonban rámutat arra, hogy Herodotos a görögöktől távollakó népek idealizált képét festi róluk : olyan gondtalanul, zavartalan társadalmi harmóniában és szociális békében élnek, mint Plato államának népe, vagy az ugyancsak északra helyezett phaiakok. Az idealizálás és a földrajzi leírásokba csúszott tévedések ellenére ez a Hekataios—Herodotos rajzolta kép Magyarország földjének széleskörű ismeretét jelenti, mellyel utóbb csak a római császárkor versenyezhetett. Utánuk a földrajztudományban meseszerű elképzelések kapnak helyet (14—19. 1.). Érdekes ezek közül a Duna bifurkációjáról való elképzelés : az Istros egyik ága a Fekete-tengerbe, a másik az Adriai-tengerbe ömlik. A hagyományos magyarázat szerint az 'Ίστρος és az ^Ιστροι nevek hasonlósága okozta a zűrzavart. Az idekapcsolódó Argonauta-mondára való tekintettel lehetséges, hogy az Adria-partján lakó egyik illyr törzs neve (καυλικοί)1 — amely a görögöket a cholchisiak nevére emlékeztette — ugyancsak hozzájárult a tévedéshez. A bifurkációs-theoria alapja mindenesetre az az igen régi elképzelés, hogy az Adriai-tenger összefügg a Pontussal és az északi Okeanossal (18. 1.), nem pedig az Adriát és a Pontust összekapcsoló kereskedelmi útvonal, amelyet a VI/V. században használtak volna a görög kerekedők.2 A Pontus melletti korai görög kereskedelem útja észak- és északnyugat felé vezetett, nem pedig az Adria felé.3 Az albán és dalmata partokon alapított korkyrai, korinthosi, syrakusai gyarmatok gazdasági érdeklődése viszont nem érte el a Duna-völgyét.4 Érdekes, hogy amikor a római foglalás után kitűnik a Duna bifurkációjának téves volta, miképen próbálja a régi, hagyományos nézetet menteni a császárkori Pompeius Trogus (XXXII. 3, 13—15). Szerinte a Pontus felől érkező argonauták a pannóniai Nauportusnál kiszállnak hajójukból, s ettől kezdve a vállukon viszik (navem portare, s innét Trogus szerint Nauportus neve !) egészen az Adriai-tengerig. Ez az egy példa is eléggé mutatja, hogy az empirikus úton nyert ismeretek sem voltak képesek megtörni a földrajzi irodalomban gyökeret vert formák erejét. 1 Hekataios : fgr. 92. 2 így Hennig, Klio 28. k. 1935, 247. 1. 3 Fzen az úton került hozzánk a tiszabenei bronzhydria. 4 R. L. Beaumont : Greek influence in the Adriatic. Journal of Hellenic Studies LVI. 1936, 200. 1.
