Századok – 1939

Történeti irodalom - Korbuly György: Aquincum orvosi emlékei. Ism.: Nagy Tibor 199

történeti irodalom 199 a pannóniai névanj^agot csak abból a szempontból vizsgálták, hogy ezek az illyr, kelta, vagy thrák nyelvből magyarázhatók-e meg. G. új szempontot vet fel, amikor a feliratokon megjelölt törzsi hovatartozást és családi kapcsolatokat teszi vizsgálódása alapjává. A 4—34. lapon 84, a bennszülöttektől használt név hasznos összeállítását kapjuk. A szerző minden név után a nyelvészeti irodalom alapján jegyzi annak kelta, illyr stb. jellegét. A forrásul használt feliratok legfontosabb részét teljes szövegében közli, s ahol az lehetséges volt, datálást is ad.1 Említett szempontjának megfelelőleg G. nemcsak első tekintetre is barbár hangzású, hanem olyan jó római hangzású neveket is felvett, mint Firmus, Iustus, Optatus, Quintus, Secundus, hogy csak párat említsünk. Ε római cognomina ugyanis több esetben barbár nevek fordítását takarják. G. 24 ilyen névről teszi fel (41—43. 1.), hogy valamely ma már előttünk ismeretlen barbár névnek fordításai lennének. Határozott eredményre természetesen itt nem lehet jutni, s valamely melléknévi jelentésű római tulajdonnévnek barbár nevek között való szereplése legfeljebb valószínűsíti, de nem teszi bizonyossá, hogy az elszigetelten álló római név esetében fordítással állunk szemben. Érdekes a 39—40. lapon adott összeállítás, amely jól szemlélteti, hogy egy családon belül hogyan keveredtek illyr, kelta és thrák személynevek. Az itt említett Bato névhez meg kell jegyezni, hogy G., úgy látszik, az eraviszkus népet keltának tartja. Bár a népnévben benn van a kelta sk suffix, Tacitus Germania-jának 43. fejezete szerint az illyr nyelvet kellett beszélniük.2 Megjegyzéseink nem érintik az értékes munka végső eredményeit ; a várható második kiadás elé nagy érdeklődéssel nézünk. Korbuly dolgozata több témakör köré csoportosul, ami a szerző szempontjainak gazdagságát is mutatja. Az első rész (6—11. 1.) az Aquincumból ismeretes orvosokkal foglalkozik. A polgári orvosok közül kettőt ismerünk a III. századból.3 A feliratos emlékek továbbá öt katonaorvossal ismertetnek meg bennünket a II—III. századból, egy hatodikról a Cod. Just. X. tit. L/III. 1. tesz említést (Aulus Numisius, medicus legionis II. adi.). Rajtuk kívül a Nagy Lajostól 1926/29-ben feltárt Aranyhegyiárokmenti koracsászárkori temető4 két sírját tekinthetjük egy-egy aquincumi orvoshoz tartozónak, az azokból előkerült orvosi vonatkozású mellékletek alapján [bronz fülkanál (specillum •oricularium), bronzcsipesz (vulsella), egyenlőkarú bronzmérleg stb.] (11—13. 1.). A szépvölgyi Holspach-féle kőbányából szár-1 A 18. 1. említett Baltis istennő felirata (Arch. Ért. 1907, 42. 1., 2. sz.) azonban az I. századnál jóval későbbi. 2 Alföldi Α., Numizmatikai Közlöny 28—29. k. 1933, 65. 1. 3 A Carpus - sz ark ο fág feliratos mezőjének jobb- és baloldali alsó részén látható kapacs (ascia) és szintező (libella) orvosi felhasználási módjának érdemes lenne utánanézni. 4 V. ö. Nagy L.: Az Aquincumi Múzeum kutatásai és gyarapodásai az 1923—1935. években (Budapest Régiségei XII. 1937, 265. 1.).