Századok – 1939

Történeti irodalom - Korbuly György: Aquincum orvosi emlékei. Ism.: Nagy Tibor 199

200 történeti irodalom 200 mazó1

oltárkő állítója, egy miles pequarius (CIL. III. 10428) a második segédlégió állatorvosa lehetett (13—14, 44, 47. 1.). Ahol a katonaság ilyen jól megszervezett egészségügyi szolgálattal rendelkezett mint Aquincumban,2 természetesen nem hiányozhatott egy állandó jellegű katonakórház (valetudinarium) sem, amelynek berendezésére a carnuntumi és novaesiumi hasonló rendeltetésű épületek adhatnak útmutatást.3

Az aquincumi katonaváros területén, a Miklós-utcában már Kuzsinszky Bálint feltett egy valetudinariumot,4

az 1938. évi ásatások során ez elő iskerült. Most erre az épületre kell vonatkoztatni Ti(berius)^ Martius castrensis rnedicus 1914-ben napfényre került kövét ; benne K. helyes következtetéssel az akkor még csak gyanított katonakórház „egyetlen névszerint ismert orvosát" látta (16. 1.). Ennek a kórháznak a gondnoka (optio vale.tudinarii) lehetett Τ. Venusius Aper, akinek fogadalmi oltárkövét 1914-ben ugyancsak a Miklós-utcában találták. Az Aquincumi Múzeumba került szórványos leletek orvosi műszerei (21—25. 1.) közül egy bronzköpüly (cucurbitula), sebésztű (acus), hengeralakú műszertok, ötrekeszes gyógyszerhordó doboz bronzból az érdekesebb darabok. Külön téma a táborhegyi múmia megvüágítása orvosi szempontból (25—29. 1.), a szemmelverés (29—30. 1.), a nőgyógyászat emlékeinek tárgyalása (32—34. 1.). Rövid áttekintést kapunk az orvostudomány patronusainak, Aesculapiusnak. és Hygeiának pannóniai kultuszáról (34—37. I.).6 A dolgozat befejező része (37—43.1.) az egészségügyi berendezésekkel foglalkozik. Aquincum határváros jellege ellenére is fel van szerelve az antik világ higiéniájának minden követelményével. A mai Római Fürdő helyéről és az Aquincumtól nyugatra emelkedő hegyekről kiinduló vízvezetékek gondoskodtak a polgári és katonaváros vízellátásáról. A szennyvizeket csatornahálózat vezette a Dunába. A katonaváros 1, a polgárváros 4 közfürdője, s számos magánfürdő pedig indokolttá teszi a szerző megállapítását (41. 1.) : „Aquincumot valódi fürdővárosnak nevezhetjük, s egészen bizonyos, hogy fürdőinek therápiás alkalmazása is volt." Aquincumon kívül K. figyelembe veszi egész Pannónia orvosi vonatkozású emlékanyagát és az egyes csoportok tárgyalása során kutatási körébe vonja a római birodalom egészségügyének egy-egy ágát is, s róluk több alkalommal külön is 1 Az oltárkövet 1889-ben s nem 1899-ben találták. Ld. Kuzsinszky B., Budapest Régiségei V. 1897, 114. 1. 2 Korbuly utal arra (8. 1.), hogy ,,a katonaorvosokra vonatkozó feliratainak számát tekintve Aquincum harmadik helyen áll Róma és Lambaesis után". 3 Th. Meyer-Steinig : Krankenanstalten im griech.-röm. Altertum (Jenaer medizin-hist. Beitr. H. 3. Jena 1912) 7—9. ábra. 4 Legutoljára : Aquincum. Ausgrabungen und Funde (Budapest 1934) 8. és 162. 1. 5 Alföldi olvasása Timartius helyett. 6 A 36. lapon felsorolt feliratokhoz ld. még : Arch Közi. új f. II. 1864, 47. 1.