Századok – 1939
Értekezések - HAJNAL ISTVÁN: Történelem és szociológia - 1
22 HAJNAL· ISTVÁN Nem térünk itt ki arra, hogy ez elképzelésben mennyire benne van mégis minden lényeges, amit a későbbi szociológiák másféle gondolatmenettel aztán kifejeztek. Comte hiába igyekezett ez alapon a különböző fejlődéseket rendszerezni, a tények nem akartak beleilleszkedni az elméletbe. A fejlődés mégsem a szellemi tudatosodás menete. Mint elmélete Γ alkalmazásának egyes részletei bizonyítják, Comte nem is valami saját törvényszerűséggel haladó folyamatként gondolta a szellemi tudatosodást, hanem valóban egyre tökéletesbedő társadalomstruktúrák eredményének. Azonban nem volt módszere, hngy a, társadalomalakulásokból kiismerje _az Ji&emel, ami az ideákat termeli. Minden szociológia legfőbb vágya, a társadalomból megérteni a fejlődést, úgy anyagi, mint szellemi téren, számára is teljesületlen l maradt. C A későbbi francia szociológia tehát általában inkább az alapvetéseknél maradt, tartózkodóan az összefoglaló elméletekkel szemben. A századfordulón G. 'llaxáe. és E. Dürkheim, munkássága szilárdította meg ezt az irányt, ^világszerte nagy hatással. Tarde a kezdetnél kezdte, az emberekközti viszonyulás lélektani vizsgálatánál : az egyének érintkezéseiben, minden eleven céltól, érdektől eltekintve, milyen kölcsönös belső igazodások mutatkoznak? S mily módon jut kifejezésre közöttük ez a belső viszonyulás? S ami így kifejeződik, miként funkcionál az most már szinte önállóan tovább az emberek között? Tehát Comte nyelvén : miként keletkeznek a tiszta szocialitásból „ideák", milyen formákban, s milyen szereppel? Tarde egy semleges, minden élettartalomtól mentes belső igazodást vett fel végső alapténynek, az „utánzást" (imitation), de mély lélektani értelmezéssel. A szociológiai szemléletet erősen megszilárdította ez a pszichológiai társadalomtan, de természetesen meg kellett állama épp a tulajdonképeni társadalommagyarázat küszöbénél, csak előkészítő eredményei vannak. Duiibheini határozott ellenfele volt e pszichológiai iránynak : nem az egyes emberek természetében, hanem a társadalom természetében keresendő Ρ a magyarázat. A „szociális tényeket" („faits sociaux" ; így nevezi az „ideákat", óvatosan) valósággal kíméletlenül elkülöníti az eleven emberi pszichétől. Gondolatok, érzések, cselekvések szülöttei : s mégis „realitas sui generis", elválva az individuális tényektől, s az individuális tudaton kívül is, csaknem tárgyakhoz hasonlóan, létezve. Az élet eleven vérkeringéséből csapódnak le, de csak bizonyos élettelen ^elemei e vérkeringésnek, nem az életnek kifejezői. Ellenkezőleg, a „szociális tény" valami olyasmit fejez ki, ami az élettel
