Századok – 1939

Értekezések - HAJNAL ISTVÁN: Történelem és szociológia - 1

Γ 6 HAJNAL· ISTVÁN nák. Semmiféle tudomány sem magyarázhatja meg, a szociológián kívül, — mondja Comte, — e társadalmi képződményeket ; nem magyarázhatók meg azok közvetlenül az emberi pszihéből sem, hiszen vágyakkal, érzésekkel állanak szemben. Az emberektől elvált alakulások, — Comte szerint „ideák", — amiknek társadalmat igazgató létezésébe az emberek mintegy tudattalanul is „beleegyeznek" (consensus). Nem magáért a tudománytörténet kedvéért részletezzük itt mindezt, hanem arra akarunk rájönni ez alapfogalmak ' nyomonkt) vetésé vei, hogy mit jelentenek azok a történetitársadalmi valóságban. Comte elnevezései nem szerencsések, mert mégis valami közös érdekre irányuló tudatosságot jeleznek a társadalmosodásban. De magában Comte-ban mégis izmos volt a szociológiai szemlélet. Az „ideák" nála még nem erők, hanem az együttes élet tagozódásainak tényei ; az ösztönös érdekeket módosítva kijelölik mindenkinek, s minden társadalomrésznek sajátos helyét az együttesben. Ilymódon az emberek között, ideák megosztó-csoportosító igazgatása alatt, valami olyan „kooperáció" keletkezik, ami nem mohó célok együttes követése, hanem olyasmi, amit ma „munkamegosztásnak" nevezünk, legtágabb értelemben, nemcsak a reális, hanem a szellemi-erkölcsi élet területein 1 is. Valami bennsőséges kölcsönösség, kiki a többiek közt való szociális elhelyezkedés ösztönéből viseli a maga sajátos életszerepét, feladatait. Valami „struktúra" keletkezik így a társadalomban, mindig új s magasabb „ideákkal". Közben mindig él, s keresi jogait az élő ember eleven érdeke is, e generációkon át épülő struktúrával szemben. A szociabilitás ^annál erősebb, a fejlődés annál szervesebb, minél szilárdabbak az ideák, minél teljesebben kötik az egyént, minél változatosabban differenciálják a funkciókat, s egyúttal minél biztosabban illesztik be e funkciókat a struktúra egészébe. Mindenki a maga sajátos feladatait végzi, tehát sokkal intenzívebben, hozzáértőbben, mint ha nem vállalnák mások a Ltöbbi feladatokat, s minden csoport is ilymódon kooperál, egymást kiegészítve : ez a mozgatója a fejlődésnek. ' Nem hiába hangzik ma egyre gyakrabban, hogy a kezdetnél sok mindenben határozottabb, biztosabb volt a szociológia, s hogy a későbbi kísérletezések, elméletek, minden eredményeik ellenére is, alámosták e biztos alapokat. Comte az „ideákat" nem szellemnek, érzületnek értette, hanem sajátosan társadalomképződményeknek, amelyek mintegy objektíve szemben állanak az eleven élettel, s a struktúra alkatrészeiként igazgatják azt. Ezért nevezte az ideák összes-