Századok – 1939

Értekezések - HAJNAL ISTVÁN: Történelem és szociológia - 137

TÖRTÉNELEM ÉS SZOCIOLÓGIA 161 formakezelésük vizsgálata vezethet a klerikus-intellektuálizmus, s általa a társadalomstruktúra ismeretére, nem pedig a tartalmi-szellemi elemzés. A személyies, családi hagyományozás helyett lassankint iskolaközpontokban képzik ki a klerikusokat, nem teológiára, hanem a társadalmias fogalomképzés módszereire. A rendi rétegeződéssé való absztrakcióira lényegében ez az intellektuálizmus fordította át a társadalomstruktúrát. A személyiességtől teljesen elvált anyagiasítás, az írás, mindinkább „jogi" tényékként fejezi ki a társadalomszerkezet tényeit. De e jogban benn van minden kicsiny formának, foglalatosságnak, módszernek joga is. Mind elvontabb, okszerűbb összefüggésbe kerül minden egymással a felsőbb módszerek rétegeiben, de óriási üzemi kitárulás kényszerével. Ami azonban a személyies formaképződésnek, foglalatosságnak szférájában végbemegy, az mind kevésbbé jelentős a fejlődésre nézve. A szellem „transcendens" volt, amíg minden kicsiny kondíció csak a maga életteljességéből kiképződött formákkal állott az Ég alatt, saját értelmetlenségének alázatával. De azért ez az életérzés súlyosan reális, a középkort egyált alán a vaskos realitás jellemzi. „Immanenssé" akkor lesz a szellem, amikor már mindinkább csak a teljes élettől elvont formákkal dolgozik. Meghatározott értelmet lát mindegyikben, a földi értékek rendszere vezeti, az élet egészének örök megismerhetlensége nem nehezedik már rá gondolkodására. De azért a fejlődés még sokáig, mindmáig is erősen a formaképződés, a tiszta módszer hatása alatt áll. Nincs foglalatosság, ami a formák hosszú begyakorlása nélkül helyét meg tudná állani. A modern élet racionalizmusa is mély struktúrákkal dolgozik. A rendi rétegeződés erős, ellenállóképes formáinak jótékony szerepe is volt a fejlődésre ; megakadályozták az erőknek gyors, szabad érvényesülését. A nyugati, hűbériességből felnőtt nemesség társadalomtörténetében részletesen megfigyelhető a formaképződésnek ez a jótékony szerepe. Eltiltja a nemest a paraszti és az ipari foglalatosságokba való érdekszerű beavatkozástól. A hűbéres múlton áthaladt vidékeken a XVIII. századig megvannak a paraszt személyies kötöttségének maradványai, de épp ezért a személyies foglalatosság is izmos tény, az úr földje a paraszt életéhez tartozik, s a parasztnak kénytelen végül odaítélni azt a racionális földfelosztás is. Ugyanígy hárította el a személyies formaképződés, a szokásszerűség ereje a pénzgazdaságnak, a racionális üzletnek bomlasztó hatását is a föld társadalmától. Századok 1939, IV-VI. 11