Századok – 1939

Értekezések - HAJNAL ISTVÁN: Történelem és szociológia - 137

160 HAJNAL. ISTVÁN hanyatlás évszázadaiban is feltűnően megváltozik szerepe, az élet kicsiny fonná inak adminisztrációjává alakul, főként a lesüllyedt foglalkozás-együttesek gondozójává. Északabbra, a volt Galliában pedig egyenesen a plébánia-egyház lesz az alapja. A pap a földesúri társadalomba beilleszkedett életforma, a személyies együttes részese, formaképződéseinek gondozója, jóidéig családi utódlás-hagyományozás alapján. Ahol templomtorony, ott a bonyolult helyi társadalomalakulásnak biztonságos, tárgyias, szilárd, életközei adminisztrációja. A kereszténység terjedése : a széles társadalom alakulások struktúrájának biztosítása a nyers erőkkel szemben. A nyugati koraközépkor társadalmi tömeg jelensége volt az, hogy szabad s nem szabad kondíciók az egyház alá adták magukat, azaz megbízható, szakszerű adminisztratív felsőség alá. Ezért jelentkezik minden magasabb formaképződés is először az egyházi adminisztráció központjaiban, a kézművesség, a kereskedelem, s maga az első városalakulás is. Mindenütt, a földesúri udvarban, a világi közigazgatásban, a céhekben ott van a klerikus, a társadalomformák objektív kezelésének feladataival. Szinte csodálatos, hogy miként alkalmazkodnak tárgyias foglalatosságához a legerősebb érdekek is ; nem magyarázható e?·*· az egyház vallásos vagy anyagi hatalmával, csak abból, hogy a klerikushivatás maga is a személyies együttesek formáiból nőtt ki, azokkal szerves összefüggésben végezte dolgát. A személyies-szóbeli formakezelés szigorú hagyománvozásának évszázadai után már általánosabban alkalmazható, rokon fogalmak, kifejezésmódok alakultak ki, nrár okszerű kapcsolatokba is hozhatók egymással, — már írásba is foglalhatók, személyies képviseletük helyett. Épp azon századok után, amelyekben a személyes-szóbeli formaképződés szilárd, tökéletes rendszere az írásbeliségnek szinte minden maradványát kiszorította, indul meg egyszerre, következetesen az írás új használata. A formák aztán levezetik a mindennapos, személyies szféráig, mint soha azelőtt a kultúrák történetében. A „történeti segédtudományok" részletes képet adnak arról, hogy miként keletkeztek idővel a klerikus kezéből írott szövegek is ; megfigyelhetjük a kezdődő írásbeliségnek küzködését az irracionális társadalom-anyaggal: amit csak összefoglaló, szinte szimbolikus, fegyelmezetten hagyományos kifejezésformákkal lehet jelezni. Racionális fogalmazás elpusztítaná a gazdag formákat ; a fegyelmezett gyakorlat ellenben idővel mindinkább felszínre hozza a szavak mögött rejlő bonyolult társadalomélet mély, összefüggő formaképződéseit. A középkori oklevelekben elsősorban