Századok – 1939

Tárca - Lukinich Imre: Gombos Ferenc † 135

TÁRCA 135 alkalmazzuk, akkor megrajzolhatjuk a XIX. századi nemzetiségi kérdésnek mint európai történeti jelenségnek alakulását, de félre kell tennünk, vagyis inkább tétetnünk sok közkeletű nézetet. Hogy ez ismeretek mily kevéssé nyernek alkalmazást, arra jellemző volt Wostry (Prága) különben ügyes előadása, mely bemu* tatta a 48-as cseh mozgalomkor született, nemzetiségi egyenjogúságot hirdető, szebbnél-szebbszavú idézeteket. Azt természetesen már nem kutatta, hogy e kívánságok arra a fokra jellemzők, mikor a mozgalom még önmaga számára nem érte el az egyenjogúságot, hanem azt próbálta kiemelni, hogy a cseh nacionalizmus a többinél csodálatosan türelmesebb volt, — amit azonban nincs okunk elfogadni. Kétségtelen, hogy minden olyan kísérlet, mely a multszázadi nemzetiségi bonyodalmakat ilyen európai jelenségként próbálja kezelni — s nem hivatkozik szüntelen, mindenre jó magyarázatul, valami mindenre elszánt magyar elnyomásra —, számos nehézséggel találja magát szemben. Ezt részben Zürichben is alkalmunk volt tapasztalni. Mégis, úgy hisszük, az ilyen szellemű kutatás, ha igaz tudományos meggyőződésen épül, s éppen ezért minden nemzeti kibontakozásnak értéket tud tulajdonítani, nem akadályozza, hanem inkább értékesebbé teszi a nemzetközi találkozók munkáját. Végül szeretnénk még néhány formai megjegyzést tenni a tartalmiak után. Az volt benyomásunk, hogy az előadások száma túlságosan nagy, s a témakeretek oly szétágazók, hogy ez már a kongresszus egységét veszélyezteti. Mi is örülünk, Temperley elnökkel, hogy messzi ázsiai földről is jöttek historikusok e találkozóra, de attól félünk, hogy a bővítések az európai történet kidolgozását — ami önmagában is óriási, s számunkra mégis elsőrendű feladat — praktikusan nem segítik. A kongresszus munkája praktikusabbá válna azzal is, ha a témaköröket koncentrálnánk, az említett „csomópontokat" igyekeznénk sűrűbbé tenni. Csak mint részletmegfigyelést említjük fel, milyen hasznos egy ilyen találkozó a kifejezési készség, s a kiszabott időre szerkeszteni-tudás fejlesztésére. S meg kell állapítanunk, hogy azok, akik anyanyelvüket nem használhatták, gyakran több gondot fordítottak az ily alkalomkor kétségtelenül fontos beosztásra és kerekségre. Befejezésül meg kell emlékeznünk arról a páratlan, őszinte szíveslátásról, mellyel a részvevőket fogadták a svájci hegyek közt, mely tudományunk megbecsülését mutatta, s valamennyi képviselőjének kölcsönös megbecsülését segítette elő 1938 szemtemberében is. Kosáry Domokos. Gombos Ferenc Albin f 1873—1938. A Magyar Történelmi Társulat 1939 február 23-i igazgatóválasztmányi ülésén tartott megemlékezés. Elmondotta Jjiikinieh Imre másodalelnök. Gombos Ferenc Albint közel két hónappal ezelőtt vesztettük el, de még mindig élénk a veszteségérzet, amely eltölt ben-