Századok – 1939
Tárca - Lukinich Imre: Gombos Ferenc † 135
136 TÁRCA minket, valahányszor nevét halljuk. Gombos Albin hűséges, tevékeny tagja volt a Magyar Történelmi Társulat igazgatóválasztmányának. A Századoknak egyetemi hallgató kora óta volt munkatársa, sőt Borovszky Samu halála után közel egy évig szerkesztője is. Nyugodt, higgadt, tárgyilagos és emberszerető egyéniségénél fogva bizonyára megállotta volna helyét a szerkesztői asztal mellett is. Ő azonban idejét fiatalkora óta célul kitűzött feladatának megvalósítására akarta fordítani. Középkori Krónikások gyűjtőcíme alatt nagy küzdelmek és anyagi áldozatok árán, még brassai tanár korában megindított vállalatának folytatását szerette volna mindenképen biztosítani. Nagy tervei voltak vele és ha megfelelő anyagi támogatásban részesül, a sorozat bizonyára jóval gazdagabb lett volna. De állandóan foglalkoztatta őt az Árpád-korra vonatkozó hazai és külföldi forrásanyag összegyűjtése is, s bár ezen a téren is voltak nagy nehézségei, az anyag, melyet több évtizeden át hangyaszorgalommal összegyűjtött, páratlan értékű az Árpád-kori magyar történelem kutatói számára. A Szent István-év alkalmából a Szent István-Akadémia három hatalmas kötetben közrebocsátotta gyüjtőmunkásságának eredményét. Ο maga is hangoztatta, hogy a munka természetéből következőleg gyűjteménye nem tarthat igényt teljességre, hogy annak hiányai és hézagai vannak, mindamellett el kell ismernünk, hogy a Catalogue Fontium három kötete nagy szolgálat a magyar történetírás ügyének, s Gombos Albin nevét fogalommá avatta. Éppen az Árpád-kori történelem forrásaiban való kivételes tájékozottsága terelte rá a Magyar Tudományos Akadémia figyelmét akkor, amikor a Szent István-emlékkönyv szerkesztésének kérdése időszerűvé vált. A Szent István-emlékkönyv programmjának összeállítása, a munkatársak kiválasztása, a kéziratok összeegyeztetése és sajtó alá rendezése jórészt az ő kötelességévé vált. S bár ebben a munkában nagy támasza volt a kiadvány szerkesztőjének, Magyarország bíboros-hercegprímásának tényleges és mindenre kiterjedő közreműködése, az a munka, amelyet Gombos mint a Szent István-emlékkönyvbizottság előadója végzett, minden dicséretre érdemes. Ilyen tudományos értékű gyűjteményes munka, amely annyi kitűnő munkatársat tudott egyesíteni egy tudományos cél érdekében, nálunk még nem jelent meg. Gombos Albinnak, ki íróasztala mellől került a halálos ágyra, az az erkölcsi elégtétele bizonyára megvolt, hogy megérhette ifjúkori terveinek megvalósulását. Elmondhatta, hogy nem élt hiába. Nemcsak mi, az ő kortársai és barátai fogjuk megőrizni emlékét, hanem mindazok is kegyelettel fognak róla megemlékezni, akik könyveiből merítenek. A kiadásért felelős : Dr. Domanovszky Sándor.
