Századok – 1939
Tárca - Kosáry Domokos: A VIII. nemzetközi történettudományi kongresszus 132
134 TÁRCA A kongresszus külön érdekességű pontjai rendszerint azok, amelyek több, hasonló témájú előadás találkozásából adódnak, így a hadtörténeti részben a francia forradalom katonai hatását vették többen vizsgálat alá, a jansenizmus kérdését pedig, más és más területen, négy előadás világította meg. Érdekes, hogy e kongresszuson, mely abban az országban gyűlt össze, hol egy sajátos nemzeti fejlődés eredményeit s a nemzetiségi kérdés egyedülálló megoldását szemlélhettük, — éppen a nemzeti fejlődés, a nemzeti öntudat, a nemzetiségi mozgalom kérdései jelentették az egyik legnagyobb ilyen „csomópontot". A svájci fejlődést két előadás tárta a különböző nemzetek képviselői elé : Karl Meyer zürichi professzor a svájci „nyelvbéke" történeti alapjait vázolta, H. Weilenmann a „többnyelvű nemzet" elemeit mutatta be. Hallhattuk a minden dunaeurópai számára csodálatosan hangzó, büszke megállapítást, hogy a „svájci történet nem ismer nemzetiségi kérdést". S e tény történeti megvilágítása lijra megérttette velünk, hogy ez a sokszor eszménynek vett fejlődés sajátos, egyedi történeti és földrajzi sajátságokból eredt. A természeti erőktől völgyekre tagolt, mégis egymásrautalt, autonóm „alpesi demokráciák" kialakulása, a nyelvkérdés helyi, egységenként való megoldása különleges történeti jelenség. Nem jószándékon, nem egyes népeken múlott, hogy másutt nem így történt, Svájc kivétel az általános alól. A nemzeti öntudat középkori bontakozását több előadás igyekezett megrajzolni. Számunkra azért is igen fontos e kérdést az európai tudományosság előtt megvilágítani, mert bizonyos oldalról nem szűnnek meg a középkori Magyarországot valami nemzetközi, keresztény vállalkozásnak, pápai intézménynek tekinteni. Éppen ezért külön jelentősége volt Domanovszky Sándor előadásának : rámutatott a magyarságban éppen helyzete folytán korán kibontakozó nemzeti öntudat első megnyilatkozásaira, a középkori magyar állam világosan magyar karakterére. — Az állami és nemzeti hovatartozás érzésének korai különválását mutatta be Dobrowolski Szilézia történetében. A legbonyolultabb kérdéseket kétségtelenül a multszázadi nemzetiségi mozgalmak vetik fel. Ezekkel, különösen első nagy politikai megnyilatkozásuk korával (1848) szintén több előadás foglalkozott. Itt számunkra a feladatok egész sora kínálkozik, akár a legendás magyar „elnyomás" történeti revíziója terén (e kérdést, 1848 és 67 közt, Baráth vizsgálta), akár emigrációnk nemzetiségi terveinek ismertetésével (Jánossy Dénes előadása). A modern kutatások nyomán ma már elértünk oda, hogy a XIX. századi nemzetiségi mozgalmak lefolyását, technikáját elég világosan rekonstruálni tudjuk. Ismerjük kulturális, majd politikai fokon kibontakozó dinamikájukat, azt, hogy „elnyomás" ellen küzdve a saját államterület kiszakítására törekedtek. Tudjuk, hogy kulturális koncessziókkal a politikai kívánságokat nem lehetett leszerelni, s hogy a külön terület birtokába jutott nemzetiség ott saját kizárólagos uralmát kívánta berendezni. Ha tehát e meggondolásokat, ez ismereteinket a dunaeurópai viszonyokra
