Századok – 1939

Tárca - Kosáry Domokos: A VIII. nemzetközi történettudományi kongresszus 132

TÁRCA 133 egészéről, e szempont nélkül, igen nehéz lenne beszámolnunk. Ha valakit az előadások tartalma vagy az előadók névsora érdekel, a Bizottság által kiadott kétkötetes Résumé-gyüjteményt adhatjuk kezébe. Ezekből újabb kivonatot szűrni nem lehet szándékunk s beszámolónk nem is tehet mást, mint hogy igyekszik arra a kérdésre felelni, mennyiben követte a kongresszus a fenti tájékoztató-elvet. Számunkra elsősorban az Európa keletét érintő előadások érdekesek, ha sokszor csak azért is, mert a miénktől eltérő felfogásban — sőt : módszerekkel — mutatnak be hozzánk közelálló kérdéseket. Ilyen volt a többi között Sacerdoteänu előadása. A középkori román államalakulást vizsgálva, szóelemzés alapján azt a tételt állította fel, hogy 275 után, a gót stb. uralom alatt sem állt be teljes szakadás a római birodalom és a dákorománok közt, a románság mint földmívelő nép a barbárok alatt is megtartotta az államfogalmat, megőrzött bizonyos állami formát, s így a „pays roumains" megszakítatlan létét nem is kell bizonyítani. — Az ilyen tételeknél szükséges bizalmatlanság nélkül hallgattuk Lupas (Kolozsvár) előadását a Hóra-lázadásról ; e társadalmi mozgalmat — helyesen — nem igyekezett nemzeti próbálkozásnak felfogni. Abban azonban nem értünk egyet az előadóval, hogy a lázadás egyik döntő előidézője a II. József és Hóra közti többszöri beszélgetés lett volna. A mozgalom társadalmi alapjait ma már elég világosan látjuk e történet nélkül is. — Csak néhány, kiragadott részletet említve még : M. Uhlirz az általunk egyetemes-keresztény idealistának ismert III. Ottót próbálta pápaságellenesnek s német politikusnak retusálni. — Törne a nyugati műveltségnek az északi államokba való középkori behatolását ismertette, — ami érdekes párhuzam a megfelelő keleti folyamathoz. — Bennünket már inkább közvetve érdekel Temperley cambridgei és Webster londoni professzor előadása, az előbbi Anglia s a török integritás dogmájáról, az utóbbi a XIX. sz. első felének „világnézeti" szövetkezéseiről, amelyek a három nyugati, liberális hatalmat állították szembe a három keletivel. A társadalom-, gazdaság- és jogtörténetet, külön szakcsoportokban, nagyszámú előadás képviselte. A középkori birtokkérdésről főleg angol s francia előadók szóltak, a rendi viszonyok s a jobbágykérdés ismertetésében főként a magyar s a lengyel előadások emelkedtek ki (Mályusz, Eckhart, Kutrzeba, Tymieniecki, Rutkowski). Érdekes, hogy a szélesebb értelemben vett, általános társadalomtörténet majdnem hiányzott e kongresszusról, e téren Hajnal István előadása szinte egyedül állt. A középkori (és kora-újkori) kereskedelemről viszont több érdekes beszámolót kaptunk (Sapori, Pieradzka, Bjork, Rörig), köztük külön meg szeretnénk említeni Paulinyiét a középkori Magyarország európai jelentőségéről. Reméljük, Paulinvi rövidesen bemutatja a német kutatásnak, hogy Rörig hozzászólásával szemben az értékszámításban kétségtelenül neki volt igaza. Várostörténeti szempontból hasznos lesz, ha megvalósul az a munkaterv, melyet E. Keyser mutatott be, s melynek eredménye egy, a német birodalom városainak fejlődését bemutató, kézikönyvszerű gyűjtemény lenne.