Századok – 1939

Szemle - Csekey István: Liszt Ferenc származása és hazafisága. Ism.: ifj. Iványi-Grünwald Béla 124

SZEMLE 125 helyezkedett el, vagy a feudalizmus kastélyaiban talált pártolásra, a szellem a felvilágosodott patriotizmus, vagy feudális hazafiasság érzelmi világában élt. Mennyire megváltozik a helyzet, midőn e régi kapcsolat megszakad ! A függetlenség (gondoljunk csak Széchenyi igéire a belső függetlenségről), vagy függetlenülés évtizedeiben a szellem embere egyén és nemzet új kapcsolatának fogalmi rendszerét dolgozza ki, illetve új élményt élvez és él át ebben az új szolidaritás-vállalásban. A nemzeti gondolat ebben a formájában önként teremtett kapcsolat az egész nemzettel a jó, igaz és szép szolgálatában ; s így e korszak szellemi elitje a nemzethez tartozást mint valami önkéntesen megragadható tevékenységet fogta fel, hazafias magatartásában fontos lett a korlátlan, szabad választhatás mozzanata. Milyen ragyogó példa, milyen típusérték Liszt Ferencnek, a teljesen emancipált, szabad művészi pályán élő független szellemnek belső kapcsolatteremtése, magyar nacionalizmusa ebből a szempontból ! Természetesen nem azért, hogy belőle a nemzeti érzés mai fogalmi meghatározására érveket kovácsoljunk, hanem, hogy a nemzeti gondolat egyik történelmi korszakát szemléljük benne megtestesítve. Választhatott volna udvar és nemzetköziség között, s magyar volt ; származása szerint német, nem bírta nyelvünket, s mégis magyarnak vallotta és érezte magát. Minderre sok új bizonyítékot is hoz Cs. könyve; előadása során a Liszt nacionalizmusa körül megindult német-magyar vitát bőven tárgyalja. Szerintünk ezt a problémát is csak a történeti fejlődésbe helyezve érthetjük meg. A későbbi, XIX. századi és XX. század-eleji fejlődés során a szabad szellemiség intellektuális réteggé alakulva, elveszti emancipált helyzetét s újra kapcsolatba kerül az állammal. Résztvesz a nemzetállam szervezésének nagy munkájában, most már rendszerező, organizáló elvet alkot a szabad szellemnek hajdani nacionalizmusából. Az akarati elv szimplifikálásával a nagy tömeg számára a nemzeti érzés egyszerű dokumentálását hirdeti a „nemzeti" kritériumaként. A nyelvtudás, új név felvétele, szóval külsőségek lesznek a liberális államban a nemzeti hovatartozás döntő tényezői. A fejlődés későbbi stádiumában Európa egy részén hasonlóan külső jelek lesznek államrendező kritériummá, de immár az akaratival szemben azok, melyeket a származás, a népiséghoz tartozás határoz meg. Az államüzem továbbra is a nemzetiből meríti rendező princípiumát, a liberalizmus mechanizmusához hasonlóan, de más előjellel. Ezt az elméletet a húszas években a német nemzeti szociálizmus bölcselete abszolútummá emeli, s az elmúlt korszakokra éppoly történetietlenül alkalmazza, mint ahogy azelőtt azt a liberálizmus tette, amikor pl. nemzeti és nemzetietlen korszakot különböztetett meg az irodalomban, nyelvének milyensége szerint. A ,,Volkstum"-gondolat virágkorában csaptak össze az ellentétek a német és magyar álláspont között. Az előbbi a jelenlegi német államrezon örökérvényűnek hirdetett szempontjai alapján Lisztet német származásánál fogva németnek könyvelte el. A magyar felfogás viszont ahelyett, hogy a történetietlen alapelvet vetette volna el, a téves német kiindulásnak a kérdés eldöntésében lényegtelen, de alapjában véve igaz tényeit vonta kétségbe. Már pedig amennyire nem lehet tagadni Liszt német származását, anynyira kétségtelen, hogy feléje (épp az előbb elmondottak, s nem elvi megfontolások alapján) nem lehet közeledni manapság abszolútummá emelt olyan gondolati rendszerrel, mely Magyarországon nem bírt történeti egzisztenciával egyén és nemzet kapcsolatának meghatározására. Ifj. Iványi-Grünwald Béla.