Századok – 1939

Szemle - Csekey István: Liszt Ferenc származása és hazafisága. Ism.: ifj. Iványi-Grünwald Béla 124

12-4 SZEMLE len fogoly spielbergi életét s lelki zavarainak kifejlődését elméje elborulásáig. Az utóbbi főokát Lovassynak — gr. Ugarte tartományi kormányzó kezdeményezésére történt — teljes elkülönítésében jelöli meg (a hozzátartozóival való minden érintkezéstől, de még a beszédnek, sőt egyáltalában emberi hangok hallásának lehetőségétől is meg volt fosztva), továbbá abban, hogy a rabot minden szellemi foglalkozástól elzárták, jóllehet ilyen súlyosbítást az ellene hozott ítélet nem foglalt magában. Három évi teljes tétlenség s a szörnyű magány (a Pompéry által feltételezett fizikai kínzások nélkül is) valóban elegendő arra, hogy egy egészséges, élénk szellemű, aktív, sőt szenvedélyes fiatal ember -—- amilyennek Lovassyt a források jellemzik — lelki összeroppanását megmagyarázza. Varga Endre. Csekey István : Liszt Ferenc származása és liazafisága. (Akad. ért. a nyelv- ós széptud. oszt. köréből, XXV. k. 9. sz.) Budapest, 1937. M. Tud. Akadémia. 8° 1., 2 t. Cs. megállapítja, hogy Liszt Ferenc dédapja, List Sebestyén minden kétséget kizáróan subinquilinus volt a mosonmegyei Rajkán. Ezzel végleg megdőlt az a feltevés, mintha a nagy zeneszerző valamely magyar nemes família leszármazottja lett volna. Noha a család eredete körüli vitákban végső pontot tenni csak akkor lehet, midőn a bevándorlás körülményei tisztázódnak, ma már kétségtelennek látszik, hogy a család eredete német. Az is tény, hogy Liszt Ferenc anyja és nagyanyja is német fajú volt. Mindennek nincs különösebb jelentősége annak eldöntésében, hogy milyen volt Liszt hazafiúi érzelme, nacionalizmusának tartalma és színezete. Egy konkrét személyiség nacionalizmusának elemzése során nem lehet fogalmi előfeltevésekből kiindulni. Ε kérdés tisztázásában irrelevánsnak tartjuk azt, vájjon általánosságban annak a felfogásnak van-e igaza, mely a nemzeti hovatartozást a faji leszármazással eldöntöttnek tekinti, vagy az ellenkezőnek, amit Cs. általános érvényű tézisként így fogalmaz : ,,ma . . . nem forog fenn semmi kétség a tudományban a felől, hogy a nemzetiségre nem a faj és nem a nyelv, hanem egyedül a belső érzület a döntő". Ahelyett, hogy a fogalmi meghatározások igazságán vitatkoznánk, nézzük a történeti helyzetet. A List-család életsorsa viszonylag ragyogó ívben emelkedik magyar földön List Sebestyén zsellértől List Ádám Györgyön, a félig-meddig honoráciorsorsban élő Esterházy-uradalmi tisztviselőn keresztül Liszt Ádámig, a zeneszerző atyjáig. Ő mar mintha nem találná helyét ama lehetőségek között, melyeket az akkori szociális rend a honorácior fiának nyújtott. 1759-ben, a gimnázium elvégzése után a ferencesek rendjébe lép, ahonnét 1797-ben „állhatatlan és változékony természete miatt" elbocsátják. Beiratkozik a filozófiára, de az intellektuális rendbe való bejutása nem sikerül, félév múlva „nem lévén pénze a továbbtanuláshoz", gazdasági gyakornok lesz az Esterházy-uradalomban. · A nyugtalan atyának nem adatott meg a férfikor delén a felszabadulás nagy élménye, az igazi emancipálódást csak fia, a nagy zeneszerző kapta meg az élettől a művészi pálya ajándékaként. S íme az ö lelki világában már nyomon követhető a nacionalizmus fellángolása, nem valami Deutsch-Ungar patriotizmus, hanem a magyarsággal való legszorosabb érzelmi kapcsolat vállalása és dokumentálása formájában. A modern nacionalizmusban — felfogásunk szerint — épp az elitnek emancipálódása játszik nagy szerepet, azt mondhatni, hogy e nacionalizmus a feltörő új elit, a szellemi ember új szolidaritáskeresése. Korábban, midőn az intellektuális réteg az udvartól függő állásokban