Századok – 1939

Szemle - Erdély; A történeti; ld. Asztalos Miklós 105

SZEMLE 105 sabb tényezők. Teljesen helytálló az a megállapítása, hogy a fokozatok tulajdonképen csak típusokat adnak, helyesebben, hogy minden egyes fokozatelmélet felállítója egy kor tipikus, de természetesen mindig saját elképzelése és szempontjai szerint fontos, általános tüneteit állítja elméletének középpontjába. Igaz az is, hogy minden fokozatelmélet felállítójának politikai eszméit tükrözi vissza és bizonyos fokig annak politikai elgondolásait szolgálja. (Áll ez elsősorban Friedrich List elméletére, de pl. Waldemar Mitscherlichre nézve is ; utóbbinál azonban K. nem emeli ki eléggé Othmar Spann hatását, s hogy Mitscherlich elmélete, a maga organikus fejlődést tagadó elképzelésével, a spanni „Ständestaat" politikai eszméjének idealizálása.) Természetes, hogy a fokozatelméletek sohasem adnak gazdaságtörténetet ; céljuk nem is ez. A fokozatelméletek felállítói magukat majd mindig gazdaságteoretikusoknak tartják és a gazdasági elmélet szempontjából és céljaira állítják fel fokozataikat. De nagy többségük — mint K. helyesen állapítja meg — a gazdasági fejlődést organikus szükségszerűségnek, kauzális összefüggésnek tartja, s ezt véve alapul, meg kell állapítaniok, hogy a gazdaságelmélet nem dolgozhat kizárólag statikus adatokkal, hanem osait a fejlődés alapulvételével állapíthatja meg az elméleti igazságokat is. Igaz, hogy különösen a régebbi fokozatelméletek felállítói — nagy általánosságban az ú. n. történeti nemzetgazdaságtan! iskola követői — még a midt század mindenben természettudományos törvényeket kereső kutatásának alapján állanak s ezért az általuk felállított fokozatokban ennek a téves beállítottságnak következményei mutatkoznak. De mégis több — bár kevesebb is — a fokozatelmélet a gazdaságtörténetnek és a nemzetgazdaságtannak módszertani segédeszközénél. Hallatlanul termékenyítő hatása volt a gazdaságelméletre azáltal, hogy felhívta a figyelmet a történeti fejlődésre, viszont éppen tipizáló törekvései hatottak a gazdaságtörténeti módszer kialakulására. Bizonyos, hogy a „típus", melyet K. mint a fokozatelméletek összesítő ismertetőjelét fogad el és állapít meg, nem alkalmas gazdaságtörténeti kutatásra. De nagy összefoglaló munkában, sőt általában majd minden gazdaságtörténeti feldolgozásban alig kerülheti el a gazdaságtörténész ezeknek a „típusok"-nak, mindenesetre óvatos, alkalmazását. Lederer Emma. Asztalos Miklós (szerk.): A történeti Erdély. Budapest, 1936. Erdélyi Férfiak Egyesülete. 8° 739 1. — Az ember összenőtt a tájjal, ahonnan származik ; összeköttetését kimélyíteni s tudatossá tenni joga és kötelessége. Ezt a célt szolgálják azok a népszerű „Heimatbuchok", amelyek egy-egy vidékre vonatkozó ismereteink lényegét adják, szerves és nagyszabású, minden részletet átfogó tudományos kutatómunka eredményeképen, de könnyed, világos, csakugyan mindenki számára hozzáférhető s élvezhető formában. A célt, a néptömbnek s az egyes személyeknek tájhazájukkal való szorosabb összetűzését ezen a kidolgozott, végső fokon érjük el. Ahhoz azonban, hogy idáig jussunk, előzőleg évtizedek alapos, részletes, szervesen összefüggő munkájára van szükség. Idegenben, főleg német földön kitűnő példáit láthatjuk, milyen nagyszabású munkára képes néhány ember, akit egy vidékkel, történeti tájegységgel közös eredetből fakadt azonos érdeklődés kapcsol össze. Ettől az állapottól mi még messze vagyunk. Az ilyen irányú érdeklődés aránylag újkeletű, előmunkálat alig van, s az is — tisztelet a kivételnek — erősen egyoldalú és szempontszegény. A táj kapcsolatokra irányuló érdeklődésnek s erre épített szervesen megosztott, arányos, egyenletes munkának