Századok – 1939
Történeti irodalom - Schüle; Ernst: Russland und Frankreich vom Ausgang des Krimkriegs bis zum italienischen Krieg 1856–1859. Ism.: ifj.Iványi-Grünwald Béla 95
95 TÖRTÉNETI IRODALOM olyan középosztályt, amely eszméit átvehette és továbbfejleszthette volna. A nemzeti érzés bensősége lassan-lassan hatja csak át a polgárságot, amint egyre jobban áthasonul nemesi példaképeihez, de minden bizonnyal újabb ötven évre van szüksége, amíg ennek az érzésnek olyan tudatos munkása lesz, mint Kazinczyék és Földváryék voltak. Ez a bő félszázad, mely a köznemesség letűnését az új magyar középosztály megerősödésétől elválasztja, jelenti a magyar színjátszás elüzletiesedését és idegenné válását. R. művének első kötete eljut a hanyatló korhoz, de szándékosan behúnyja a szemét, hogy ne kelljen meglátnia. Szép, finom előadásához talán nem találta illőnek, hogy rámutasson a nemzeti játékszín kulisszák mögötti tragédiájára. Könyve tele van adatokkal, amelyek beszélnek róla, de maga a szerző hallgat ; így élvezetesebb olvasmányt nyújt, amúgy történetibb volna. 31. Császár Edit. Schiile, Ernst : liussland und Frankreich vom Ausgang des Krimkrieges bis zum italienischen Krieg 1856—1859. (Osteuropäische Forschungen, hrsg. von Otto Hoetzsch, N. F. Bd. 19.) Königsberg Pr.—Berlin, 1935. Ost-Europa-Verlag. 8° IX, 167 1. A diplomáciai történetírás már régóta hangsúlyozza, hogy milyen fontos szerepet játszik Európa XlX. századi fejlődésében a krími háború. Néha túlozzák is jelentőségét, midőn azt hirdetik, hogy Európa egységének szétesése a krími háború korát lezáró 1856. évvel veszi kezdetét. Főleg német történetírók vallották ezt a nézetet azzal a hagyományos felfogással szemben, mely a későbbi „szövetségek rendszerében" vélte felfedezni azokat a mérgező anyagokat, melyek az európai organizmus életét kioltották. Noha ez az utóbbi nézet a helyesebb, mégis tagadhatatlan, hogy az 1856-i operáció után alig lehet ráismerni az új Európára. A műtét nem a külsőségekben, a határokban tüntet fel nagy változást, hanem az európai lelkületben okozott valami mély átalakulást. Odáig ezt az európai szervezetet a liberális és kdhzervatív államok ellentéte tartja kényszerű egyensúlyi helyzetben, most revíziós és antirevíziós hatalmak kerülnek szembe. Ezzel egyidejűleg a régi differenciálódás feloldódik, hiszen természetessé válik a nemzeti-liberális Franciaország és az autokrata tradicionális Oroszország szövetsége. Hogyan közeledik a diplomáciai összeköttetések világában egymáshoz ez a két hatalom, melyeknek társadalma egy-egy béke ellen lázadozott (a francia napoleoni tradíciók nem szűntek meg visszaemlékezni a „gyalázatos 1815"-re s Oroszországban friss sebként égetett Ausztria „perfid árulása" s 1856 pár intézkedése), ezt a folyamatot ábrázolja Sch. munkája. Milyen érdekes mindjárt ennek a nagy barátkozásnak kibékülési előjátéka : azoknak a francia kedveskedéseknek előadása, melyek már a párisi tanácskozásokon enyhíteni akarták az oroszok szomorúságát az osztrákok nagy bosszúságára. Nemcsak társadalmi téren, hanem már a béke tételeinek megalkotásánál érvényesül ez a
