Századok – 1939
Történeti irodalom - Karpat; Jozef: Corona Regni Hungariae v dobe árpádovskej. Ism.: Murarik Antal 87
92 TÖRTÉNETI IRODALOM sem tartjuk, mert minden szellemtörténeti meggondolás ellene mondana ilyesmi feltevésének. Nem a szerző eredménye, hanem csak gondolatmenete ellen tusakodunk tehát. A fiatal szlovák jogtörténész-szerzőben — aki ma a pozsonyi egyetemen a magyar jogtörténetet adja elő —, egyfelől Rauscher Rudolf, másfelől Eckhart Ferenc tanítványát látjuk, mint erre különben már a legkiválóbb német jogtörténészszlavista, Heinrich Schmidt is célzott.1 Rauscheren keresztül a szláv jogtörténészek tanítómesterével, .Tan Kaprassal kerül szellemi egyenesági rokonságba. Végül kétségtelenül megérezhető rajta hazai szerzőink közül Bartoniek Emma hatása : K. tulajdonképen a Bartoniek-féle koronaeszmekontinuitástant2 folytatja, azt tökéletesíti, helyesebben annak élesebben kiexponált, szabatos alakot ad, azt alaposan, szisztematikusan feldolgozva, egészen egyéni módszerrel. Ez korántsem jelenti azt, mintha K. önállóságát és különösen specifikusan szlovák tudományos jellegét akarnók kétségbe vonni. Specifikus szlovák jellege abban van, hogy munkássága egy lábbal a szláv és másikkal a magyar tudományosság talaján áll akként, mint ezt egyetlen más nemzet sem tudja megtenni s szlovák nemzetének mély népi kultúrája fogja azt harmonikus egységbe. Ha azonban K.-t a magunkénak is érezzük, könyvét, mely egy évezreden át a magyarsággal közösségben élt és azzal a szételemezhetetlenségig keveredett testvérnép szép nyelvén jelenik meg, egyben a magyar tudományos irodalom nyereségének is elkönyveljük, nem akarunk belőle szlovákul író magyar jogtörténészt, tudományos ,,magyarón"-t faragni. Azonban az egy évezreden át a Vlára-szorostól a Vaskapuig terjedő jogterületnek a történettudomány és így a jogtörténet szempontjából való egységessége — tehát merőben tudományos szempont — azt eredményezi, hogy amit a belvederei határokon túli terület jogtörténetéről írnak, azt mi ugyanúgy a magunkénak érezzük, tudjuk, mint ahogy e határokon innen megjelent jogtörténeti írások az odaáti jogtörténet számára is forrásokul szolgálnak. Ez azonban nem jelenti azt, mintha ezeknek az írásoknak nem lenne minden egyetemességük mellett is speciális ízük. S amikor a Slovenské Pohl'adv e sorok íróját tisztelte meg azzal a kitüntető elismeréssel, hogy a magyar kutatók között benne látta azt, aki a szlovák kultúrát megérti, nem vette észre, hogy ideát rajta kívül még sokan vannak, kik a szlovák nemzet kultúráját ugyanolyan mértékben megértik, tisztelik és egyfelől sajátos nemzeti jellegében, másfelől pedig a magyarral vérrokon voltában őszintén szeretik és szívből kívánják, hogy a két nemzet kultúrájának munkásai minél előbb megtalálják a legbensőségesebb együttműködés lehetőségét. Murarik Antal. 1 Zeitschrift d. Savigny-Stiftung f. Rechtsgesch. Germ. Abt. LVIII. k., 1938, 960—901. 1 2 Bartoniek Emma : Corona és regnum. Századok 1934.
