Századok – 1938

Történelmi irodalom - Fekete-Nagy Antal: A Szepesség területi és társadalmi kialakulása. Ism.: Kring Miklós 72

74 TÖRTÉNETI IRODALOM A magyarságnak a Dunamedencében végbement megtelepülésében, a település kiterjedésében és lefolyásában erősen szóhoz jutottak a gazdasági tényezők. Az első megszállás nem terjedt túl azon a határon, ameddig a törzsek ősi foglalkozásaikat zavartalanul folytathatták. A törzsek szállástelepeit őrvonalak védték, amelyek a népesség szaporodásával mind távolabb és távolabb kerültek az ország középpontjától. A határőrségek kialakulásának fokozatosságában igen sokszor az hozott változást, hogy az őrvonalak áttekinthetetlen erdőségek aljába jutottak. Minthogy ez lehetetlenné tette az idegenből jövő támadó ellenség szemmeltartását, ilyenkor az őrségeket az erdők fölé kellett áttelepíteni. A Szepesség megszállása is hasonló körülmények között ment végbe, a Mátra, Bükk-hegység vidékén és a Sajóvölgyben élő kabar törzs folytonos északabbra húzódásával, helyesebben a törzsi telepeket védő Gömör-őrök feltelepítésével kapcsolatosan. F. kutatásai nyomán bebizonyítottalak vehetjük azt, hogy a Szepesség első lakói magyarok, a gyepűvonalak északra, a Hernád völgyébe tolásával odakerült kabar törzsbeli határőrök, a Gömörőrök voltak. Odatelepítésük idejéül a XI. század első felét jelöli meg. Minthogy a hernádvölgyi őrvonaltól délre erdős, állattenyésztésre alkalmatlan vidék terült el, rövidesen már e telepek kialakulása után megkezdődött a Hernád feletti, állattenyésztésre, részben földművelésre alkalmasabb területek, az új gyepűelve lassú megszállása is. Bár hosszú ideig a Szepesség egyedüli lakói voltak a katonai szolgálatuk után később lándzsásoknak nevezett Gömör-őrök, idővel a Hernádtól északra elterülő földeknek birtokbavételéből más elemek is kivették a maguk részét. A hernádmenti határőrvonal megjelenése után körülbelül egy évszázaddal, a XII. század közepén tűnnek fel az első telepesek a tornai várispánság felől. F. úgy véli, hogy ezek a telepek, tekintve a tornai várispánság középpontjától való nagy távolságukat, már a század végére önállósulnak : megalakul a szepesi ispánság. A Hernád feletti terület benépesülése után természetesen szükségessé válik a déli gyepűvonal északabbra helyezése. A második gyepűvonal felállítása a lándzsásnemesség őseinek és a frissen alakult várispánságnak együttes érdeme. A telepek északra nyomulása ezzel még nem állott meg, hanem tovább tartott körülbelül a XIII.— XIV. század fordulójáig, amikor a Dunajec mentén a magyar és a lengyel telepek határa érintkezett egymással. Ebből következik, hogy minél északabbra fekszik egy szepesi község, annál későbbre kell tennünk megtelepítésének dátumát. A Szepesség benépesítése, a Poprádmentének Podolinig terjedő részét kivéve, a magyar királyság érdeme. Podolint, Gnézdát, Lublót és vidéküket ugyanis F. — higgadt, lelkiismeretességére jellemző forrásmérlegelés alapján — lengyel alapításúaknak és a XIV. század elejéig lengyel uralom alatt állóknak tekinti. Betelepítésük időpontját közelebbről nem tudja meghatározni, mindössze azt állítja, hogy ez jóval a XIII. század előtt ment végbe. A magyarság és a lengyelség mellett idővel mind jelentékenyebb szerepre jutott a Szepességnek ma uralkodó két nemzetisége,