Századok – 1938

Történelmi irodalom - Schwerin; Claudius Frh. v.: Grundzüge der deutschen Rechtsgeschichte. Ism.: Bónis György 70

70 TÖRTÉNETI IRODALOM kimeríthetetlen forrása, mint az államtanács (Staatsrat) levéltára, Kolowrat miniszter iratai (Minister Kolowrat-Akten), az államértekezlet (Staatskonferenz), a Reichsrat, a föhadsegédi hivatal (Generaladiutantur, Gendarmeriedepartement, Grünne gr. főhadsegéd hivatala) levéltárai s az udvari tanulmányi bizottság (Studienhofcomission) iratai. Mindezen gyűjtemények ismertetését kitűnő hivatalszervezettörténeti tanulmányokkal vezeti be Reinöhl, amelyek sok esetben hézagpótló jelentőségre emelkednek, mint pl. a föhadsegédi hivatal tárgyalásánál, de minden esetben legalább is gazdag önálló kutatás alapján ellenőrzik az eddig ismert irodalmi adatokat. A bécsi katonai kormányzóság (Militairgouvernement) elnöki aktáinak és a Mária Terézia-rend levéltárának tárgyalásával ér véget a kabineti levéltár gyűjteményeinek ismertetése. W. Kraus, az udvari levéltárak (Hofarehive) ismertetője, Reinöhl módszerét követi, amennyiben ő is termékeny, minden lényegesebb részletre kitérő közigazgatástörténeti tanulmánnyal vezeti be az egyes gyűjtemények levéltári történetének feldolgozását. Különösen finom meglátással és magistralis világossággal tárgyalja a föudvarmesteri hivatal (Obersthofmeisteramt) és az uralkodóház magán- és családi alapjainak főigazgatósága (Generaldirektion der a. h. Privat- und Familienfonde) fejlődésének történetét. Megjegyzendő, hogy az utóbbi hivatal létrejöttének Kraus adta eddig talán egyedül helyes, hézagtalan kibogozását. Bármily fontosak is magukban véve az egyes udvari hivatalok, a föudvarmesteri, a főkamarási, a főmarsalli és a főlovászmesteri hivatalok működésének írásos emlékei s bármennyire pótolhatatlan anyagot tartalmaznak is az udvari színházak, a gárdák, a bécsi gyűjtemények és az udvari élet megjelenési formáinak történetére : mindezen hatalmas anyag a magyar történelmi kutatás szempontjából másodrangú jelentőségű (a magyar gárda élete, nemességigazolások stb.). Kraus kitűnő tanulmányai, amelyek egyforma megbízhatósággal és világossággal adják meg mind a közigazgatás-, mind a levéltártörténeti útbaigazításokat, jelentékenyen megkönynyítik ez egyébként bonyolult elrendezésű anyag felhasználását. Az újabbkori magyar történelem minden kutatója hálával és elismeréssel fogadhatja Reinöhl és Kraus munkájának gyümölcsét, az összleltár második kötetét, mert egyszerű ismertetésnél jóval többet : megbízható útbaigazítást és a modern levéltári anyag kritikájához szükséges számos adatot talál benne. A magyar történetkutatás szempontjából ebben áll ez értékes kötet jelentősége. Miskolczy Gyula. Schwerin, Claudius Freiherr von : (ïrundziigc der deutschen Rechtsgeschichte. München—Leipzig, 1934. Duncker u. Humblot. 8° XV, 365 1. A német jogtörténeti irodalom új összefoglalása nem önmagáért érdemli meg figyelmünket, vagy inkább nemcsak önmagáért, hiszen Sch. műve elsőrangú tankönyv. Német tudományos munkát nem lehet ugyanolyan hidegen olvasni és ön-