Századok – 1938
Pótfüzet - KOSÁRY DOMOKOS: Magyar és francia külpolitika 1848–49-ben 642
F 87 J MAGYAR ÉS FRANCIA KÜLPOLITIKA 48/49-BEN 647 a vezetőknek nagyre'szt csak elvi képe lehetett az európai helyzetről. De nem is a technikai hiányokra szeretnénk most rámutatni, hanem azon tényezőkre, melyek a 48-as magyar külpolitikai gondolkozást lényegesen befolyásolták. A sajátos magyar helyzet folytán 1848-ban mi nélkülöztük azt a néha kiábrándító, illúziót kergető, de rejtőző erőket s érdeket tapasztalt szemmel felismerő külpolitikai gyakorlatot, mely útbaigazíthatta volna terveinket, igaz idealizmusunkat, az európai szabadságba vetett mesés hitünket, Kossuth nagyszerű próféciáját Ausztria felbomlásáról. mely, mint minden nagy meglátás, emberöltők fölé emelkedve nézett a jövendőbe, míg a magára maradt magyarság a küzdelmet egy évnél tovább nem bírhatta. Hiányzott 1848-ban nálunk technikában s elvben egyaránt az Európaismerő, konzervatív francia politika önálló magyar megfelelője, a magyar államraison, mely a mi 48-asainkat, Lamartine-ék mintájára, praktikusan vezethette volna. Akik a magyar szabadságharc külpolitikáját, hivatkozva például a függetlenségi nyilatkozat kelletlen nyugati visszhangjára, naiv illuziókergetésben marasztalják el, elfelejtik, hogy a magyarság, éppen a 48 előtti rendszer következtében, ily politikai gyakorlattal nem rendelkezhetett. A francia államraison ellensúlyozhatta a liberális irány mondhatni világnézeti kívánságait a külpolitikában. Nálunk 1 minden önállósági törekvés természetszerűen a politikai romantizmusban talált szövetségesre. A negyvennyolcas magyar nemzedék az 1830-i francia romantizmus hatása alatt, a francia szabadságeszméken, Lammennais szavain nevelődött s a politikussá lett Lamartineban annak a könyvnek íróját látta, mely szemében, Deák Ferenc szavával, biblia volt. A fiatal Magyarország külpolitikai szemlélete a francia demokrata irányéval volt rokon, oly irányéval, mely 1848-ban még a francia külpolitikában is kompromisz-I szumra kényszerült. Magyarország európai helyzetét, keleti és nyugati erők • közti szorongattatását világosan felismertük, amint azt is, , hogy a fenyegető orosz hatalom feltartóztatása megfelelt az angol érdekeknek. Frankfurti követeink is az oroszpánszláv veszély ellen kerestek támaszt. Ε felismeréseket s alapgondolatot azonban már a francia liberális felfogás vonalain vezettük tovább és dolgoztuk ki. Amint a francia demokrata irány átvette a királyok osztrákellenes hagyományát, mi is Bethlen és Rákóczi hagyományát idéztük, akik nyugaton kerestek szövetségest a középeurópai Habsburg-hatalom ellen. A szabadságeszme szolidaritását mi
