Századok – 1938

Pótfüzet - KOSÁRY DOMOKOS: Magyar és francia külpolitika 1848–49-ben 642

650 KOSÁR Y DOMOKOS [84] újra megerősítve az 1815-i békéhez ragaszkodó Szentszövetséget.1 A forradalmi kormány azonban, liberális panasz szerint, „megtagadta eredetét". Lajos Fülöp alatt a francia politika megmaradt 1815 alapján, újra a monarchikus hagyományhoz közeledett. Metternich így pillantotta meg Guizotban az osztrák politika támaszát, gondolatát e jellemző mondatban fejezve ki : „Csak a konzervatív francia politika segítségével lehet hatásosan küzdeni a forradalmi és anarchikus szellem ellen".2 Számunkra e francia nézetek most azért tanulságosak, mert világosan körvonalazzák azt a két francia külpolitikai elgondolást, melynek érvényesülését 48-ban is figyelemmel kell kísérnünk. A konzervatív, erőket mérlegelő, osztrák egységet védő irány állt szemben a liberálisok népszerű kívánságaival, az államraison gyakorlati, mérlegelő politikája egy világnézet elvi diktátumaival, a tisztán francia érdek képviselete a forradalmi kereszteshadjárat és népfelszabadító misszió gondolatával. Ε kettősség felismerése segít bennünket nemcsak az 1848-i francia helyzet, hanem az egykorú magyar kísérletek megértéséhez is. A februári francia forradalom látszólag a népszerű irány diadala volt, legalább is az egykorú külföld a forradalmi gondolat nagy példaadását látta s követte benne. A későbbi kritika pedig romantikus álmodóknak keresztelte el a gouvernement provisoire vezetőit, valamilyen „lírikus diplomácia" követőinek.3 Közelről nézve azonban ebből sok minden puszta látszatnak bizonyul. 1848 Franciaországban inkább belpolitikai, szociális, sőt szocialista kérdést jelentett (míg keleten a nemzeti jelleg dominál), de a belső mozgalmakat a magyar szemlélők mindig 1830-as szemmel és a saját szempontjukból nézték. 48-ban Franciaország belső válságon ment át, s db kormány már csak ezért is megmaradt a „reakciós" külpolitika mellett, hogy a népszerű irányt követve szembe ne találja magát a három osztozó hatalommal, míg Anglia szolidaritására sem számíthatott biztosan. Debidour is világosan felismeri, hogy az lij francia kormánynak semmi szándéka nem volt Európaháborító színekben jelentkezni.4 Akár 1830-ban, ki kellett tartania a hagyományos elvek mellett, csak persze, forra-1 Guichet : La révolution de juillet en 1830. 2 Debidour : Histoire diplomatique de l'Europe 1815—1878 (Paris, 1891) I. 444. 1. 3 Grappin : Histoire de la Pologne (1922) 283. 1. 4 Debidour i. m. II. 5. 1.