Századok – 1938

Pótfüzet - KOSÁRY DOMOKOS: Magyar és francia külpolitika 1848–49-ben 642

F 85 J MAGYAR ÉS FRANCIA KÜLPOLITIKA 48/49-BEN 647 dalmi kormányhoz illően, a népszerű hangulatnak megfelelő külsőségek között. Ez utóbbit képviselték például a költőből diplomatává lett Lamartine hírneve és színes, de óvatos nyilatkozatai. Lamartine meghallgatta a szabadságra vágyó népek üdvözletét s egy, a közérzelmekhez illő, de óvatos mondatban kijelenté, hogy ,,ha az elnyomott nemzetiségek órája ütne", ha Svájcot vagy Itáliát támadás érné, akkor a francia köztársaság megvédené ,,e legitim mozgalmakat". A Girondisták írója nem szólalt fel ellene, ha a demokraták az 1815-i béke mint a népek ügyének veresége és nemzeti megaláztatás ellen mennydörögtek, de ugyanakkor, minden 48-as volta mellett, kénytelen volt az európai helyzet adottságaihoz alkalmazkodni. Itáliában teljesített külügyi szolgálata után nem is egészen jogos őt költőből improvizált diplomatának neveznünk. A konzervatív gyakorlathoz közeledést, a foriadalmi szellemnek ezt a szükséghez képest való józan megszorítását tapasztaljuk Bastide külügyminiszternél is, aki a polgárkirály-éra alatt nagy szerepet vitt a demokrata-mozgalomban. A francia külügyek vezetésére így a francia államraison hagyománya hatott.1 Lamartine mindenekelőtt azon volt, hogy a nagy forradalom emlékét idéző új Respublikát megnyugtató színben mutassa be az európai kormányok előtt. Március 4-i manifesztuma megmagyarázta, hogy a második köztársaság békevágyában különbözik az elsőtől, nem akarván rendzavaróként, comme un phénomène perturbateur, a világba lépni. Ε kompromisszumos külpolitika a lengyel kérdésben is elment bizonyos tárgyalásokig, de igazán alkalmas területre Itáliában talált. Az olaszok diplomáciai segítése megfelelt a liberális kívánalmaknak, de Anglia támogatásával is találkozott, részben azért, mert Palmerston a franciákkal szemben is jónak tartott bizonyos olasz erősödést. így 1848 tavaszán Bastide és Palmerston együtt igyekeztek Ausztriát Lombard-Velencéről lemondatni. A bécsi francia követ, március végéig Alexis Gabriac, fokozódó aggodalommal figyelte a Habsburg-monarchia 1 A 48-as francia politika (melyet már Bourgeois, Manuel Historique, előrelátónak nevez) átértékelésére ld. Paul Henry : Le gouvernement provisoire et la question polonaise en 1848, Revue Historique 1936 : már e politika dicsőségét magasztalja, benne látva, mai szemmel, a gyengeség nélküli békepolitikát . Ε. Mareks (Die europäischen Mächte und die 48-er Rovolution. Historische Zeitschrift 1930) felismeri a „girondista" Lamartine áthajlását a francia államraison elvei felé (77—78. 1.). Legújabban G. Weill (L'Europe du XIXe siècle et l'idée de la nationalité, 1938) „nagylelkű idealizmus ós bölcs realizmus keverékének" mondja Lamartine magatartását.