Századok – 1938
Pótfüzet - VARGA ZOLTÁN: A szabadságeszme a XIX. század első felének magyar államszemléletében 576
(»00 VARGA ZOLTÁN [80] kell az egyéneknek a nemzeti szellem követelményeihez alkalmazkodniok, hanem maga a szabadság is közösségérzetet teremtő erőt rejt magában. A liberális doktrína reménysége szerint a jogkiterjesztés feltétele a nemzeti nyelv bírása lévén, a nyelv elsajátítása a nemzet egységének kiteljesedését eredményezné. Azt remélik, hogy „hazánkban a különböző népfajokat egy haza, alkotmány s polgári és politikai jogok egy erkölcsi testté" alakítják s a „nyilvános élet fokain, idő folytával, a nemzeti nyelv segítségével teljesen egy nemzetté forradnak össze".1 Ha, legalább futó pillantással, arra a kérdésre is vetünk egy tekintetet, hogy a nemzeti függetlenség és szabadság kérdésében nemzetközi értelemben véve minő álláspontot foglal el a magyarság, meg kell állapítanunk, hogy a legteljesebb mértékben a nemzeti önállóság gondolata uralkodik. A magyarság sajátos jellemében rejlő szabadság- és függetlenségvágy2 igen erős ösztönzőt talált a kormány abszolutisztikus jellegű törekvéseiben. Amint az egyéni szabadságjogok követelésében a külföldi szemlélet átvétele mellett igen jelentős szerepe volt az abszolutizmusnak, a rendi kötelékek és előítéletek nyomására ellenhatásként kialakuló reakciónak,3 ugyanúgy tette a magyarság önállóságának megszüntetésére csaknem állandóan irányuló törekvés a függetlenség és önállóság után érzett vágyakozást a magyarság lelkében teljes erővel érvényesülő motívummá. A rendi ellenállást követőleg a liberális nemzedék azt hangoztatja, hogy mivel az egyén lelkében rejlő értékes tulajdonságait csak nemzete szellemében képes kifejteni, kívánnia kell népe függetlenségét és sajátosságainak megőrzését. A szabadság és függetlenség ha ugyan nem is a legfőbb cél, de mindenesetre a legfőbb és legszükségesebb eszköz, „mert a nép meg van semmisítve, ha sajátsága megsemmisíttetett, a sajátságnak pedig meg kell, vagy meg lehet semmisülnie, ha idegen uralomnak van alávetve.4 Még a világpolgárság gondolata is sajátosan szövődik a nemzeti érzéssel. Kétségtelen ugyan, hogy hazánkban sem hiányoztak oly lelkes hívei a világpolgárság gondolatának, 1 Szekfű Gyula : Iratok a magvar államnyelv kérdésének történetéhez (Budapest 1926) 23. 1. 2 Prohászka Lajos : Vándor és bujdosó. Minerva 1932 1936. és Trócsányi György i. tanulmánya, Társadalomtudomány 1936. 3 Ennek szerepére Bölöni Farkas Sándorral kapcsolatban rámutat Hatvany L. i. m. 64—65.1. Általában a reakció jelentőségére ld. E. Brandenburg i. h. 73. s köv. 1. 4 Bajza i. m. 419 20. 1.
